Nagy felfedezést tettem! A nőknek miért kell, hogy a férfi aki mellette van mindig "több" legyen mint ő maga?

Nemrég találtam egy fórumot, ahol pont ez volt a téma; országonként elemezgették, hogy mekkora korkülönbség az átlagos a hozzászólók országában. És láss csodát: a nyugati, haladó szellemiségű országokban furán néznek azokra, akik között 3-5 évnél nagyobb különbség van, míg az ilyen Fülöp-szigetek és környékén, ahol még mindig kő keményen be van épülve a patriarchális életszemlélet az emberekbe, simán látni 20 évnyi korkülönbségeket is. Mi, itt Magyarországon még mindig elég maradiak vagyunk, szóval a legtöbb nőben még mindig él, hogy a férfi a "családfő", ő az erős, és természetesen az övé az utolsó szó, ők maguk pedig a család hierarchiájában a második helyre szorulnak, és a férfi sikereit élik meg sajátjaiknak.

Szóval ja, lehet ebben valami, de társadalma válogatja...

Vannak ilyen elméletek, hogy egy nő azt keresi a férfiban, ami belőle hiányzik, és így együtt kiadnak egy egészet. Nem tartom lehetetlennek, hogy ez tényleg így van.

De ez akkor se ad arra magyarázatot, miért nem a saját súlycsoportjában keresgélnek, miközben nekünk folyamat ezt nyomatják. Kettős mérce pretty much, ye?

Soha nem lennék olyan pasival, akit többnek gondolok magamnál. Kell a francnak a "nem vagyok elég jó" meg "rászorulok a segítségére" érzés. Egyenrangú partnert keresek, aki hasonlóan építi az életét mint én. Mindent egyedül értem el amim van, hiába van párom 18 éves korom óta. Felnézek a páromra bizonyos tulajdonságai miatt (mások miatt meg nem), de nem tartom többre magamnál. Egyenlőek vagyunk.

Amit én észrevettem, hogy a nők sokkal gyorsabban érnek be érzelmileg meg úgy általában. Tehát ha olyan partnert akarnak, aki az ő szintjükön van kénytelenek a pár évvel idősebb férfiak között keresgélni. A velem egyidős férfiakat gyereknek látom. A gondolkodásuk nincs még ott, ahol nekem "megfelelne". Voltam nálam fiatalabb pasival, olyan volt mint gyereket nevelni.

"Ugyanez van egy fiatal felnőtt nő szempontjából, egy idősebb férfinak már sokkal több tapasztalata van az életben, legtöbb esetben már jóval nagyobb fizetése, egzisztenciája, szakmai státusza és tapasztalata van, nem ritkán már kisfőnök vagy vállalkozó, amíg a lány csak épp most sétált ki egy főiskolából és semmi gyakorlati tapasztalata nincsen. A férfinak már van sok mindene a nőnek még semmije sincs."

Akkor a férfi miért nem a saját korosztályában keresgél? Ja, mert nem kell a 40-es nő, a fiatal feszes csaj kell. Akkor meg miről beszélünk? Miért várja el az idősődő férfi a fiatalságot a nőtől, ha ő meg nem tudja neki azt nyújtani?

A szüleimen kívül senkitől nem fogadtam el pénzt, tőlük sem, mióta van önálló keresetem. :) Keményen edzek, de úgy, hogy nőies maradjak (nem is tudnék olyan izomzatot építeni naturálban, mint egy férfi).

Tapasztalatom meg nincs a másik nemmel annyi. DE!

Van nekem olyanom, mint önbizalom, kreativitás, empátia, lelki stabilitás, szervezőkészség. Elmondhatom magamról, hogy emberileg, szakmailag és nőként is jól működöm. Miért ne vágyhatnék olyan férfire, aki szintén jó a szakmájában, jól keres, van egy jó, stabil fizikuma, tudja, mikor kell törékenynek mutatnia magát és nem játszmázik, hisztizik meg lobbanékonykodik, mint egy ingatag gyökér.

Az, hogy a nemi jellegek és a pályaválasztás általában azt eredményezi, hogy a nők gyengébbek, a férfiak erősebbek fizikailag és anyagilag, nem az én bajom. Az, hogy más egy férfi barátság és más egy női, szintén nem az én bajom.

Olyan férfit keresek, aki a saját férfiszerepében és emberi szerepében nem vall kudarcot. Nőként én is ilyen vagyok: tudok annyit keresni, mint egy normális ember, tudok úgy viselkedni, mint egy egészséges ember, tudok úgy közeledni a másik nemhez, mint egy egészséges ember, tudom azt csinálni, amit tőlem nőként elvár a társadalom, úgy nézek ki, mint egy nő, úgy ápolom magam, mint egy nő, úgy öltözködöm, mint egy nő és úgy is viselkedek, beszélek, hogy az még nőies legyen, de határozott. Na most, aki férfiben erre úgy félig-meddig, vagy egyáltalán nem képes, az mit vár tőlem? Megértem, hogy nehéz tökösnek lenni, legalább annyira, mint kecsesnek lenni. De ha nem vagy az, akkor miért vársz kecses nőt? Miért vársz nőies nőt, miért vársz... igazi nőt?