Miért aggódik ennyire sok fiatal férfi, hogy sosem lesz senkijük?

En is az 5# valaszolonak adok igazat.

En is 25 eves koromban szoktam meg. Bar nekem szerintem nehezebb volt, mert soha nem volt senkim. Csak fizetosoknel voltam, hogy legalabb ne szuzkent haljak meg.

"12-14 évesen még nem érdekeltek a fiúk (oké, kibeszéltük őket, de senki nem gondolkodott még kapcsolatban, ne adj isten, szexben enyni idősen), és elvileg a fiúk ennyi idősen még inkább "gyerekebbek""

Kedvenc sztereotípiám látszik kibontakozni ebben a mondatban. "Lányok hamarabb érnek mint a fiúk." Elárulom neked, hogy lehet, hogy ti 12-14 évesen nem gondolkodtatok ilyenen, de például mi srácként 8 évesen tudtuk, hogy mi az a szex (vágyni valószínűleg még nem vágytunk rá) 10-12 évesen már infrán és Bluetooton lazán küldözgettük a pornót egymásnak. 12 évesen 7. osztály környékén már simá odalógattuk volna a bögyösödő csajoknak. 14 évesen gimibe menet meg voltak akik már rég letudták az első dugásukat.

18-19 éves korára egy átlag srác már körülbelül 6-7 éve bedugná valahová.

Ennyit arról, hogy melyik nem mikor kezd érni.

Ja nekem is az jutott eszembe, hogy oltári érett dolog ám 10-12 évesen pornót nézegetni meg minden szembejövőt megkívánni.

Az emberek zöme retteg a magánytól. Én is azt gondoltam 18-20 évesen, hogy szüzen fogok meghalni, mert tutira nem kellek senkinek. Csak nem írtam kj a gyakorira, mert még nem volt _ennyire_ elérhető közelségben az internet meg a netes közösségek. Csak magamban őrlődtem a félelmeimmel. Aztán lassanként beláttam, hogy én később érő típus vagyok. Az emberek félnek, hogy elmegy mellettük az élet, pedig dehogyis.