Miért aggódik ennyire sok fiatal férfi, hogy sosem lesz senkijük?

Már 18-19 évesen is olyanokat írnak, hogy örök magányra vannak ítélve, mert ennyi idősen még nem volt senkijük.

Ellenben ilyen korú lányoktól nem látni ilyesmit, csak 25 körül, akkor is ritka.

Lány létemre nekem sem volt kapcsolatom 18 éves koromig, és csak 19 évesen vesztettem el, mégsem éreztem, hogy most már örök magány a sorom, pedig könnyen elképzelhető lett volna, mivel katasztrofálisan introvertált vagyok, nagyon kis mértékben igénylem a társaságot.

Akkor egyesek miért temetik már magukat 18-20 évesen, és fogalmaznak úgy, hogy "én már 20 évet magányban éltem le, és nem bírom tovább".

Miért magányban?

A többségnek van családja, barátai, onnantól kezdve nem magány, mellesleg engem lányként 12-14 évesen még nem érdekeltek a fiúk (oké, kibeszéltük őket, de senki nem gondolkodott még kapcsolatban, ne adj isten, szexben enyni idősen), és elvileg a fiúk ennyi idősen még inkább "gyerekebbek"