Ha nem tetszem magamnak akkor nem is érdemes ismerkednem sem?

Neked nagyon-nagyon fontos lenne, hogy dolgozz az önbecsüléseden.

Én is ilyen voltam, csak nőben. Miért akarna egy férfi velem lenni, ha találhat nálam sokkal jobbat is? De megsúgom: MINDENKINÉL lehet jobbat találni. Ha viszont szerelmes vagy valakibe, akkor ez nem érdekel, nem AKARSZ nála jobbat találni. Ez igaz mindkét nemre.

Ha valamit sokszor mondogatnak neked, pszichológiailag bizonyítottan is "rögzül" a hatása.

Szóval, ha sokat mondják neked, például a szüleid, hogy te "hülye" vagy, akkor tudat alatt is "hülyén" kezdesz el viselkedni, az általad elképzelt jelző tulajdonságait próbálod felvenni.

Ez a saját kritikára is igaz. Bármiről "meg tudod győzni magad", rövidebb idő alatt mint mások. Mondogasd magadnak amikor alkalmad van rá, hogy igenis jól nézel ki, vicces vagy, kedves vagy, vagy ami szerinted nincs meg, DE mások biztosan állítják, hogy igenis "Jó" vagy az adott dologban.

Nem leszel szép, ha mondogatod magadnak, de szépnek fogsz látszódni a saját szemedben. Persze ez nem 1-2 napos dolog, ráadásul észérvekkel is előnyös meggyőznöd magad (xy mondta, h szép a szemem, biztosan nem ízlésficamos etc), és foglalkoznod kell az olyan külső jegyekkel, amik zavarnak. Menj el kozmetikushoz, fodrászhoz, új stílus, vagy akármi, amivel nem vagy elégedett, muszáj tenned érte, hogy változzon.