Csajok! Mennyire gáz, ha egy pasi fél a - min. Közepes testű - kutyáktól? Összejönnétek-e ilyen pasival?

#20

Ugyan már, bőrszerkós dominának lehet rotija a kérdező szerint :D

Szerintem azért ez már egy picit túlzás. Ha az utcán sétálok és egy nagyobb kutya futkorászik össze-vissza egyedül az utcán, akkor én sem fogok direkt odamenni hozzá, mert egy idegen kutya, nem ismerem, nem tudom, hogy milyen a természete, mi van vele, beteg-e stb., hanem inkább kikerülöm. Ugyanakkor, ha pórázon sétáltatják, vele van a gazdája, akkor szerintem nem kell félni, nyugodtan elmehetsz mellette, mert nem fogják hagyni, hogy rádugorjon, esetleg megtámadjon. A legtöbb kutyatartó szerintem meg is neveli a kutyáját, mert különben ő sem bírna vele, ugyanúgy bátnhatná őt is stb., de aki ismeri a saját kutyáját és tudja róla, hogy idegenekkel aggresszív, harap vagy esetleg nem nevelte meg stb., akkor az ilyen ember nem viszi emberek közé a kutyáját. Szerintem a legtöbb emberben azért van ennyi felelősség. Úgyhogy az utcán kutyát sétáltató emberektől és kutyáiktól szerintem nem kell félni.

Az, hogy egy-két (főleg külső(!)) tulajonság alapján ítéled meg, hogy melyik kutya veszélyes az azért durva...Erre annyit tudok írni, hogy nekem volt egy Basset Hound-om, aki ismeri a fajtát az tudja, hogy nagyon makacs és önfejű ugyan, de végtelenül aranyos, barátságos és valami hihetetlenül szelíd, nyugodt kutya (persze, fajtán belül is lehetnek kivételek). Egyszer a postás hozta a leveleket, a kutya észrevette, odament (a kerítéstől nem látszódott) és elkezdett ugatni, vonyítani a maga mély, erős hangján, erre a postás pedig konkrétan elfutott....Én pedig már kijöttem, mert hallottam, hogy ugat a kutya és az utcán kiabálnak, kinéztem és láttam, hogy ott szedi össze a borítékokat...Ilyedten, felháborodottan közölte velem, hogy nem vagyok normális, hogy én ilyen vérmes fenevadat tartok itthon, hogy én mit én képzelek, meg akarta ölni stb., én meg csak így néztem, hogy ez meg miről beszél és utána megmutattam neki, hogy konkrétan milyen vérmes fenevad akart az életére törni és mikor meglátta, hogy egy kb. 40 centis, bájos kis szomorkás tekintetű, ráncos, farokcsóváló lihegő kutyus akarta megölni, akkor elröhögte magát... Apukámnak rotweiler kutyái voltak még fiatalkorában, imádta őket és mindig mondja, hogy milyen okos, értelmes, fegyelmezett kutyák voltak. Nemrég pedig éppen hazafelé sétáltam, mikor láttam, hogy egy palotapicsi össze-vissza ugat, ugrál, rohangál a pórázon és megharapta a gazdáját, a csajnak úgy vérzett a keze, mint állat...Sőt, nekem van egy ismerősöm, akit a macskája támadt meg és majdnem megvakult...Úgyhogy attól, hogy egy kutya cuki, aranyos még nem biztos, hogy barátságos, engedelmes is stb., valamint nem biztos, hogy egy nagyobb méretű kutya veszélyes, agresszív stb., nagyon sok múlik az adott kutya természetén is és azon is, hogy a gazdája, hogyan bánt vele és hogyan nevelete, neveli.

Attól függetlenül,hogy én ezt nem tartom teljesen normális vagy egészséges dolognak, engem ez egyedül akkor zavarna, ha az én kutyámtól is félne, egyébként nem, mert ez az ő dolga.

A két méter fölötti, erős, izmos párom is fél tőlük. Én meg félek az űrlényektől és az elektromos dolgoktól. Nabumm.

Nyilván, ha pl hisztizne, hogy jajjdefél vagy hasonlók, cikibb lenne.

Nagyjából végig olvastam. Egyrészt kutya párti vagyok így nem tudnánk együtt élni. Másrészt a fóbiákat irracionális félelemnek tartom. Lehet félni bizonyos fajoktól én se macerálom a bolt előtt hagyott pitbullt de nehogy már ne lehessen mellette elmenni vagy sikítva kelljen kirohanni a fürdőből ha ott egy pók stb. Arról nem is beszbeszélve hogy mint a legtöbb "fóbiás" te se tudsz szinte semmit a félelmed tárgyáról ami számomra kimeriti a butaság fogalmát.

Nem tartom felnőtthöz méltónak ezt a viselkedést. Ez nem férfiasság vagy nőiesség kérdése egyszerűen gyerekes.

24 hogyan felhetsz valamitől, amit nem is láttál? :D

És az elektromos dolgoktól? Tehát nem használsz járműveket, számítógépet, telefont?

Nem befolyásolni semmiben ez hogy te nem szeretd az ilyen kutyafajtákat. Te ilyen vagy és kész.

Az őrző-védő kutyák nekem sem a szívügyeim én is inkább szelídebb párti vagyok legyen az kicsi vagy nagy...

Bár ebből kiindulva egy tacskó is veszedelmes tud lenni :D viszont embert nem tud szétszedni, nincs olyan erős állkapcsa!

26-os

A halálos kórokozókat sem látjuk, mégis félünk tőlük..:D

Az elektromos cuccokhoz tudtam, hogy oda kellett volna írni,( azaaaaaz tudtam h beleköt valaki) hogy azoktól félek,amiket konnektorba kell dugni. Pl a fürdőszobában csak gumikesztyűben húzom ki a hajszárítót ( nem merem megfogni) , plusz főleg a porszívó használatával vannak még gondjaim. :D

28 azért más dolog, a halálos kórokozó, mint egy földönkívüli.

Én nem hiszem, hogy csak a Földön alakult volna ki élet, de ha belegondolsz, lehet, hogy azok is baktérium méretűek, vagy éppen felhőszerűek.

nekem roti németjuhász keverék kutyám van. azért ilyen, mert örökbe fogadtam egy ismerőstől.

amikor kicsi volt volt hogy agresszívkodott, de annyit ölelgettem, puszilgattam, hogy már bárkit beenged a házba, mindenkit megnyal, nincs benne agresszió, ha nem bántják.

ha nem lehetne miattad kutyám, akkor nyilván zavarna. persze alapvetően nem tudhatja soha senki, mire számíthat egy kutyától, de a pórázon sétáltatottaktól nem sok értelmét látom félni. kóbor kutyáktól, szabadon engedett kutyáktól én is van hogy tartok.

na meg a másik, hogy ha hisztiznél is az utcán, az zavarna.

kiskoromban én is féltem tőlük. egyszer egy németjuhász rám ugrott és fellökött a sárban, esőben. aztán jött még egy másik kutya is. a gazdája csak úgy kiengedte...

elég sokáig féltem is tőlük, de aztán rájöttem hogy kissé irreális már. főleg hogy azok a kutyák se bántottak, csak rám másztak és szagoltak meg nyalogattak. dehát voltam ilyen 2-3 éves...

na mindegy. szóval valamennyire kell is félni ismeretlen kutyáktól, de azért nem kell túlzásba vinni.