Mi a fontosabb a nőknek, hogy a férfinek legyen olyan munkája, amit szeret és a hivatása vagy olyan, aminél sokat keres?

A kettő ötvözete lenne a legjobb.

Egyébként személy szerint nekem az anyagiak fontosak, de nem fontosabbak a párom lelki békéjénél. A férjemnek volt munkahelye, amit gyűlölt, már a vasárnap délután depresszióval telt, mert hétfőn munka van, minden nap rosszkedvűen jött haza, kedvetlen volt és undok, és bár anyagilag nagyon jó hely volt, én voltam aki biztattam és bátorítottam, hogy váltson- egy kevesebbet fizető kis cégnél dolgozik most, ahol viszont imádja a munkáját, motivált, megbecsülve érzi magát, jókedvűen megy be dolgozni, jó a közeg körülötte és a kapcsolatunk is érezhetően jobb. Nekem ez pl többet ér, mint az az 1-2 százezer, amivel többet keresett az előző munkahelyén, bár be kell látni, hogy itt sem kap rossz fizut (programozóként kb nem is létezik olyan, hogy "rossz fizu").

De be kell látni, hogy pusztán a két szép szemedért nem adnak kenyeret a boltban, nem tudsz cipőt venni a gyereknek és nem tudod törleszteni a lakáshitelt. Szóval ha keveset fizető hivatása lenne a páromnak, akkor ösztönözném jobbra, többre, de semmiképpen sem javasolnék neki 180 fokos fordulatot, amivel meghazudtolja önmagát hogy inkább lelketlen zombi legyen, minthogy beteljesítse az álmait és önmagát.

Sok olyan tortenet hallottam, baratoktol, hogy a csaj azert dobta ki a pasit, mert nem keresett eleget, s ez nem ferfias.

De olyant is, hogy a ferfi alkoholista volt, rongykent bant a baratnojevel, de o megis vele maradt.

Ket szerepet keres a no, ahogy elttem is Irtak. S a ketto otvozete a legjobb. Az egyik az eltarto masik a szereto.

Ha jofiu vagy, aki bologat, s lesed minden kivansagat akkor marhara oda kell tenned magad, mert akkor fontos lesz a no szamara, hogy milyen jovedelmed van.

A masik a szereto, vagy erzelmi tipus, ha tudja rolad, hogy ferfi vagy, s mesz a sajat fejed utan, s nem hodolsz be neki, azzal szegeny pasikent is veled fog maradni. Vannak gold digger ferfiak is.

Fontosabb, hogy azt csinálja, amit szeret, és amihez ért. Teljesen más egy olyan ember, aki örömét leli a munkájában, mint egy olyan, aki nap mint nap fanyalogva jár be dolgozni.

Minden embernek olyan hivatása kéne, hogy legyen, amit szívvel-lélekkel tud csinálni! Kár, hogy ezt sokan nem engedhetik meg maguknak, ehelyett arra kényszerülnek, hogy olyan munkát válasszanak, "amiből meg lehet élni". Ez a világ szégyene.