A nőknek fontosabb a büszkeségük mint a boldogságuk?

Igen, ez sokszor így van. Amúgy meg lehet ha odamenne, már nem is lehetne boldog, mert a büszkesége csorbulna...

Én nem vagyok ilyen bolond. De boldogtalan se. 😉

Igen, ez elofordul...

Én kezdeményeztem már pasinál nőként, kivéve, ha a pasi foglalt, szóval hiába lennék vele boldog, és hiába látom rajta is, hogy vonzódik hozzám, szívesen van a közelemben, keresi a társaságomat, ha foglalt, akkor neki kell lépnie, és nem azért, mert én vagyok a nő, hanem azért, mert ő van kapcsolatban, és a kapcsolatban lévőnek kell döntenie arról, hogy kivel szeretne inkább lenni.

Nos addig úgy gondoltam, hogy nem fontos ki megy oda kihez, amíg jól meg nem aláztak azzal, hogy nőként én próbáltak kezdeményezni. Volt egy gyakornoki program az egyetemen, amiben többen részt vettünk, közöttük egy srác, aki már régóta tetszett. Az egyik haverja megsúgta, hogy én is bejövök a srácnak, csak fél lépni. Na nekem nem kellett több, bátor lány vagyok. Moziba hívtam egy filmre, amiről tudtam, hogy érdekli, mert már beszélgettünk róla, na szerintem senki nem tette volna zsebre, amit kaptam. Kikelve magából ordított velem, hogy hát nem hitte volna, hogy egy ilyen semmirevaló emancip*nci vagyok, hogy így megalázom a férfi mivoltát. Hát köpni nyelni nem tudtam akkor hirtelen. Mondjuk azóta örülök, hogy nem jött össze a dolog, de akkor is szarul érintett. Mindenhol azt hallottam addig, hogy manapság már a lányok is kezdeményezhetnek, erre szembe jön velem az élő példa, hogy ez azért nem teljesen igaz. Szépen pilloghatok és adhatom a jeleket ezerrel, hogy gyere már ide megkérdezni, elhívni valahová, de én nem mehetek oda, mert az nem számomra, hanem a pasi számára megalázó.

Utolsó, azért ebből az esetből ne általánosítsunk. Ez a csóka egy idióta idegbeteg volt, azért a pasik jelentős része nem ilyen...

Ismertségből kihagytam egy "e"-t. Ismeretség.