Valóban lehet azt mondani, hogy leegyszerűsítve így működik a társkeresés?

Nem az a baj, hogy a férfiak küzdenek a nőkért, hanem az a baj, hogy olyan nőkkel is ezt teszik, akiket őszintén szólva elkaparnék a legmélyebb lyukba. Kritika nélkül az utolsó beképzelt, pénzéhes szajhának is képesek mindenáron megfelelni, meghívni mindenhova, egyszóval kiszolgálni az igényeit. Nem azon háborgok, hogy jaj, bezzeg azokra a nőkre rá sem hederítenek, akik nem csak pislognának, hanem viszonoznák is a dolgot, hanem arról, hogy (bocsánat) a legócskább, legüresebb szutyokra is van kereslet. Amíg pedig ez így van, nem lesz sok nő hajlandó összeszedni magát egy férfiért, ha csak nem voltak olyan jófejek a szülei és bele nem nevelték, hogy önmagáért ne legyen egy buta élősködő...

Udvarolni nem hinném, hogy baj lenne, mert az udvarlás nem gáz, nem megalázó, nem kiszolgáltatott és egyoldalú, ha azt a) normális nővel csinálod b) ha elutasít, nem pörögsz rá mégjobban, hanem megtanulod elfogadni a nemet. Viszont amíg mindenkinek kérés nélkül csapjátok a szelet és még a legsilányabb is úszik a pasitengerben... Miért csodálkoztok?

Nekem pl egyáltalán nem vonzó egy olyan férfi, akinek nincsenek normális elvárásai egy nő felé. Mert az utolsó díszes libát is megtolná és lényegében mindegy, milyen vagyok, van esélyem nála. Ellenben mikor azt hallom, hogy egy lány igenis legyen művelt, önellátó és társai, már jobban érdekel, hogy mit tud az a férfi. Már elérte azt a szintet, mikor igényesen és tudatosan választ párt és nem csak egy "höh jólegyena csöcse, aztánmajd veszekneki béjemwét"... Meg 70 nőre ráírnak naponta Facebookon. Az ilyenekben nincs kihívás, akkor is jó vagy neki, ha csak létezel.

"Ha egy férfi abszolút nem így gondolkodik, tehát nem küzdő típus, nem udvarol a nőknek, akkor egyedül marad?"

sok oka lehet annak, hogy valaki nem udvarol a nőknek, nem csak az, hogy nem küzdő típus. Ismerek olyanokat, akik a kérdezőhöz hasonlóan látják a helyzetet, és pont ezt nem akarják a maguk részvételével is támogatni. Ezért inkább egyedül maradnak, de az nem jelenti azt, hogy ne küzdenének (pl. a munkájukban).

Azért az értelmiségi pasik többsége nem ilyen, úgy gondolom. Aki férfiként tanulósabb, műveltebb, az azért értékelni fogja, ha nem csak a műkörmöd színéről lehet beszélgetni veled. Amúgy férfi szemszögből: ha nem szedted össze életed párját főiskolán/egyetemen, utána már inkább csak az átlag butus nők kerülnek többnyire az utadba.

És nőben sem túl sok van aki értékeli, ha egy férfi művelt.

Megmaradtatok egy rovar szintjén: azt a virágot porzod be, aminek színesebb a bibéje. Most pedig az a bajod, hogy a nők fejlettebbek, mert a virág nem válogat a rovarok között.

Szánalmas.