Tényleg olyan furcsa az, hogy még sosem volt barátom, és hogy nem feküdtem le senkivel, és nem is fogok csak majd a házastársammal?

nem furcsa, de elég hülyeség szerintem.

ha lenne egy értelmes érved amellett, hogy csak házasság után szexelj, akkor elfogadnám (ha én lennék a potenciális partner, mert amúgy tökmindegy nekem mikor szexelsz), bár egyetlen ilyen indokot sem jut eszembe.

na meg akkor felmerül a kérdés, hogy ahhoz eléggé megbízol benne, hogy hozzámenj, de annyira nem, hogy szexelj vele? egy olyan emberhez mész feleségül, akivel szexelni se mersz?

nem csak az a két lehetőség létezik, hogy mindenkivel lefekszel és másnap már nem is emlékszel rá, meg az ha házasság után a sötétben, lekapcsolt villannyal gyereknemzés céljából szexelsz.

én egy évig ismerkedtem, utána alakult ki a párkapcsolat, aztán rá fél évre történt meg az első szex (mindketten szüzek voltunk). azóta is együtt vagyunk, ez volt 6 éve. ha valamiért mégis szakítanánk, nem az járna a fejemben, hogy pcsába, minek szexeltem vele. :D

ha valakivel megismerkedik az ember, és még nem volt barátja, a normálisabb nem erőlteti rá magát. ha hónapokig ismerkedtek, és még nem lépett le, az már elég valószínűtlen, hogy csak ki akart volna használni. nem is értem, hogy szerelemből szexet hogyan lehet megbánni? nyilván ha lefekszel valakivel, akkor őt akkor nagyon szeretted.

persze ha aszexuális vagy érthető, de nem disznó minden férfi, aki meg nem az...

szép az, ha az embernek vannak elvei, csak legyen értelmük is.

Az absztinenciát lehetetlen racionális alapokra helyezni. Itt értelmetlen, haszontalan, sőt, káros elvről van szó. Szánt szándékkal kizárod a megismerésnek az egyik (fontos) részét, és cserébe semmi valós hasznot nem nyersz.

>nem fekszem le mindenkivel.

Én sem. De az absztinencia teljesen rossz válasz. Miért nem fekszel le csak bizonyos emberekkel, akiket már jól ismersz? Nem csak fekete és fehér létezik, ez butaság.

Úgyhogy áruld el nekünk (bár leginkább magadnak): mi az PONTOSAN, amit veszítenél azzal, ha lefeküdnél valakivel, akivel jól ismeritek egymást, kívánjátok egymást, de még nem vagytok házasok? És fordítva: mit nyersz azzal, ha nem?

Így nagyon kicsi esélyed van normális párt találni.

Mondjuk a te életed... de szerencsétlen férfinak is eléggé súlyos teher leszel majd, a fura viselkedéseddel.

Mert fura leszel sok mindenben, ezen nem tudsz segíteni.

Kicsit úgy képzeld el a dolgot, mintha autóba csak akkor lennél hajlandó ülni, ha már megkaptad a jogosítványt.

Akkor viszont rögtön kimennél a Nagykörútra.

Fejre állnál, az tuti.

Még szerencse, hogy a szexben ilyenkor inkább csak a te családod sérül, és nem vadidegenek.

De a gyerekedet sajnálom, ha lesz.

Ja, és régen ugyanez teljesen más volt, köze nincs a mai helyzethez.

Mai világban furcsa, de vallásos környezetben nem az.

Viszont ha "nincs egy normális fiú, akivel beszélgetni tudnál", akkor elég valószínű, hogy nem a megfelelő körből válogatsz. A fiúk is nagyon sokfélék.

"sajnáld inkább magad"

Na igen.

A vallás nem garantálja, hogy valakinek jó lesz a jelleme.

Azért sajnálom a gyermeked, mert biztos, hogy van más rossz tulajdonságod is, amit ő fog majd elszenvedni - mondjuk valláskárosult lesz - de ettől ő nem fog tudni elmenekülni, mint pl. a párod. A párodnak ez szabad választás - de a gyermeked eszi, nem eszi: ezt kapja majd az élettől.

Lehet, hogy súlyos teher lesz neki.

1. Tágítsd kissé az ismeretségi körödet, biztosan találsz majd olyan fiút, akivel tudsz értelmesen beszélgetni.

2. Nem kell mindenkinek az orrára kötni az elveidet.

A többivel ne foglalkozz :-)