A valósában mekkora a kereslet/kínálati különbség egy 25 éves és egy 35 éves nő között?

Nem tudom, én 35 felettit keresek.

44f.

38 éves vagyok, egy 25 éves nővel nem sok mindent tudok kezdeni, én pont, hogy nem korlátozom le 30-nál, hanem 28-30-nál indítom.

Mellesleg az összes nő meg 35-nél korlátozza a férfiakat (a 25 éves csaj is 35-ig keres férfit meg a 33 éves is).

Egy 25 és egy 35 éves nőt nem kéne egy kalap alá venni.

Részben egyetértek veled kérdező, 37 éves nőként úgy látom (és nem a netes társkeresőkből kiindulva, mert nem élek vele), hogy a 38-45 közötti férfiak is jóval fiatalabbat választanak társuknak, már aki megteheti. Aki nem, az esetleg elfogadja pl. az én életkoromat a kiégett ötvenessel karöltve. Ja, és nem vagyok tankaranka, sem elviselhetetlen természetű, csupán nem huszonöt éves.

" a 38-45 közötti férfiak is jóval fiatalabbat választanak társuknak, már aki megteheti."

A 38-45 év közötti férfiak nagyon kis %-a teheti meg, hogy húszon éves nőket válasszon.

Jah, hogy neked is az a nagyon kis százalék kell? Háát... Pech, a felső "tízezer" kétségkívül válogat, és ha válogathat, akkor valami 25 éves csinibabát választ, ott nem rúghatsz labdába.

Az összes többi férfi még mindig lehetőség (lenne) számodra is.

#24 Nem, egyáltalán nem a "felső tízezer" kell. Eszem ágában sincs versenyezni a 25 évesekkel. Én csak egy emberi férfira vágyom, aki nem úgy néz ki negyvenes korában, mint egy hatvan.

"Az összes többi férfi még mindig lehetőség (lenne) számodra is."

Mégis milyen összes többiről beszélsz? :)

(#23)

"Mégis milyen összes többiről beszélsz? :) "

A haverok, kollégák, ismerősök között elég sok 35-45 közötti magányos férfi van. Sokan sportolunk, odafigyelünk magunkra, nem vagyunk dohányosak/piások, szóval nem sorolnám magunkat a lerobbantak közé.

Ennek ellenére egyikünk sem egy férfi modell, van aki kicsit már kopaszodik, más őszül, megint másnak az arca ráncosabb, mint egy 25 éves férfinek.

Ezek közül a férfiak közül például nyugodtan választhatnál te is, és az összes nő, aki szerint nincs egy épkézláb pasi.

De persze értem, ezek a férfiak egyike sem dob fel, mert nem azok, akik ha belépnek egy szobába, akkor rögtön lecsúszik a bugyi, így aztán a kortársaid (30+ nők) egy jó része is cicázik egyetemista srácokkal, meg ahogy öregszik, úgy húzza le egyre jobban a korosztályt, amivel szóba áll (mondom, vicces, hogy egy 25 éves csaj még simán kezd 35 éves pasival, de egy 33 éves nő már azt mondja egy 38-40 éves férfire, hogy túl öreg, neki 35 kell szintén).

Márpedig nincs, bár lehet, hogy nagyon más körökben mozgunk, mert ilyen férfiakkal én nem futok össze, pedig sokat jártam futni (is). Visszajelzések alapján, nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok, normális, káros szenvedélyektől mentes életet élek, talán túlságosan zártan.

Sosem kezdtem fiatalabbal, nem is célom, a bugyi lecsúszós külső pedig nem álom, nem arra hajtok. Sőt semmire, elég az ha valaki számomra vonzó, és hasonló értékrendet képvisel, és értelmes kapcsolatot akar kialakítani. Szóval visszalyukadtunk oda, ami az alap problémám. :)

(#25)

Igen, visszajutottunk az eredeti kérdéshez.

Ha van egy csomó magányos nő (akik állítólag nem Don Juant keresik), és egy csomó magányos férfi (akik állítólag nem a 25 éves plázacicákat keresik), akkor miért érzi mindkét fél azt, hogy lehetetlen párt találni.

(mondjuk azt még mindig nem értem, ha ennyire hiány van a normális férfiakból, akkor miért esélytelen választ kapni egy nőtől mondjuk társkeresőn, az ember azt gondolná, legalább egy randit bevállal, hátha normális a férfi, ha már a fotók alapján kiszórja, akkor nehéz másra gondolni, hogy mégiscsak a kinézet az ami mindenek felett játszik).

#28 "... akkor miért érzi mindkét fél azt, hogy lehetetlen párt találni."

Mondjuk, mert elkerülik egymást?! :)

A társkeresős élményeidhez nem tudok hozzászólni, mert én nem vagyok fent, talan évekkel ezelőtt próbáltam ki, akkor is fotó nélkül. Talán csak annyit, hogy mindenki számára különbözőek azok a külső jegyek, amik vonzóak egy férfin/nőn. Ezért sem tartom jónak a netes ismerkedést, mert az életben a pozitív személyes benyomásra épülhet ismerkedés/kapcsolat, nem pedig fordítva. De nem vitatkozom veled, eddig sem tettem. Sok sikert magunknak!

Én szintén otthagytam a társkeresőt, pont a nagyon alacsony találati arány miatt.

De példaként szerintem jól működik arra, amit korábban írtam, hogy mindenhol azt hallom, hogy sehol egy normális férfi, de a társkeresőn nem írnak vissza.

Egyébként a való élet is érdekes.

Van egy nő barátom, aki gyakran panaszkodik nekem, hogy nem talál pasit, ő senkinek nem kell, neki senki nem udvarol. De ha elkezdem neki sorolni, hogy csak az én tudomásom szerint ki mindenki próbálkozott nála az elmúlt 2-3 évben, akkor kiderül, hogy ez azért nem jó, arra azért nem tud férfiként gondolni, a harmadik meg csak barát(zónás), szóval lehet, hogy nem a normális férfiak számával, hanem a kiválasztási szempontokkal van baj

(ui: és igazad van, mindenki mást tart vonzónak, de azért ha valaki 20-30 jelöltből egyet sem néz annak, akkor ott felmerül, hogy a jelöltekkel van e a gond, vagy a párt keresővel)