Idősebb szűz srácok, férfiak, ti hogy viszonyultok a nőkhöz?

Még a prostizás előtt vénszűszként:

Frusztráltság, irritáltság, félelem, bosszúvágy a kínokért és a megalázásokért, "kell ez a szarság nekem?", öreg vagyok én már ehhez, túl nagy áldozat, de mégis ez a feladatom, mechanikusanaszturbálok esténként egyedül, magány, lúzerség, megbélyegzés.

Prostizás után:

Majd leírom ebéd után :D

Hogy érted, hogy hogy viszonyulok hozzájuk?

Nem félek tőlük vagy tartok tőlük, egyik embert se gondolom jobbnak a másiknál. Alapvetően én nem úgy nézem a nőket, hogy ők a nők, hanem az embereket összességében, mert mint írtam, egyik ember se különb a másiknál.

Én is udvarias és segítőkész vagyok, de nem holmi etikett miatt, ami megmondja nekem, hogy hogy kéne élnem vagy viselkednem, hanem mert ezt tartom helyénvalónak.

Nincs bennem semmiféle nőgyűlölet. Tudom jól, hogy létezhet olyan nő, akinek tökéletes lennék, hisz 8 milliárdan élünk ezen a bolygón, a matematikai esélye, hogy nincs egy hozzám hasonló, kb 0.

Elfogadom, hogy nincs senkim, és az se lesz túl nagy probléma számomra, ha nő nélkül kell leélnem az életem, viszont a teret megadom annak, hogy beléphessen valaki az életembe, nem zárkózom el előle, de nem is erőltetem, hogy mindenképpen összejöjjön. Igaz, a kielégítetlen szexuális vágyaim miatt néha a falat kaparom, és rettentően frusztrált vagyok, de az egy másik dolog igazából.

"Igazi férfias jellemre vall kiröhögni a másik szüzességét, tényleg"

Nem, azt röhögöm ki, hogy kamuzik ezerrel. Korábban már írt kapcsolatáról (ezek szerint kamu volt), máskor meg úgy osztja az észt a nőkről, mintha minden nap hármat megpörgetne.

Vannak szűz barátaim, egyet sem röhögtem sosem ki, de egyik sem ekkora kamugép.

Na szóval idős szűzként miután ledobtam a terhemet...Szépen fokozatosan tekintettem magamat egyre férfiasabbnak. Rájöttem, hogy a szüzesség már olyan szégyenérzetet váltott ki bennem, hogy emiatt hiúsultak meg a nőkkel folytatott kapcsolataim. Viszont csak a fejemben létezett.

Egyszer elér minden szűz egy olyan pontra, ahonnan nincs visszaút. Lehet mindenkinél más, nekem 20 után volt valamikor.Mint amikor a globális felmelegedés visszafordíthatatlanná válik.

Higgadttá váltam, elmúlt bennem egy óriási feszültség. Pár hónapra rá volt egy céges buli ahol beszélgettem egy lánnyal. Ezerszer határozottabb voltam vele, mert már tudtam ha bármi lenne nem kéne szégyenkeznem. Táncolgattunk és hagyta megfogni a fenekét. Életem legjobb percei voltak. Igaz nem lett belőle semmi, de előtte évekig ilyen soha elő nem fordult volna. Nem ez volt az egyetlen sikerem azóta :) és van most több választási lehetőségem Természetesen azóta sem könnyű a nőkkel, mert rengeteg gátlást kell feloldani, és egy dolgot tudok csak mondani.

Ennyi év szüzesség romboló hatása és egyedüllét után a legnehezebb megnyitni magamat egy lánynak. Nagyon nehéz feladni a függetlenséget és a szabadságot. Sokaknak nyomasztó és ijesztő ezek után egy kapcsolat. Szóval rettenetes pszichológiai károkat okoz a kései szüzesség, nem szabadna hagyni egy férfinak sem, hogy ennyi ideig elhanyagolja ezt a "betegséget", ami aztán mély hegeket hagy.