Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért piszkálódnak sokan a vékony férfiakkal?
185 cm magas vagyok és 74 kg. Egyáltalán nem érzem magam pálcikának, férfiatlannak. Sportolok (kondi + futás), van étrendem, 64 kilóról "híztam" meg.
Azt látom, hogy sok nő még ekkora tömegre is azt írja, hogy nevetséges, férfiatlan, satnya, gyerekes, b..uzi, meg ilyenek. Tudom, hogy van csomó nő, akinek nagyon tetszik az alkatom, de most nem róluk van szó.
Elfogadom azt is, ha valakinek egyáltalán nem tetszik az enyémhez hasonló test, más az ideálja, de szerintem nincs rendben az, ha férfiasságában aláz valakit az ilyen.
Főleg, amikor azzal jönnek, hogy "pfff, ne legyen már nálam könnyebb a pasi"... szerintük, ha ők max. olyan 170-175 cm körüliek (általában akkorák szoktak lenni, megkérdeztem már párat), és mellé több, mint 74 kg-osak, akkor tényleg az én tömegemmel van a probléma? Véletlenül sem az övékkével?
Az embert piszkálják, ha:
-kicsi a melle
-nagy a melle
-nagyon magas
-nagyon alacsony
-nagyon vékony
-nagyon (vagy csak egy kicsit duci)
-túl sokat dolgozik
-túl keveset dolgozik
-edz
-nem edz
-levegőt vesz, hogy minek él
-nem vesz levegőt, hogy miért halt meg...
A gimnazista éveim csak és kizárólag abból álltak, hogy valakinek mindig volt valami kínja azzal, amit csináltam és azzal, ahogy kinéztem. Otthagytam azt a lepujt és az érettségi után megfogadtam, hogy nem vagyok hajlandó mások véleményének rácsai mögött élni. Nem vagyok hajlandó egy percet sem foglalkozni olyan emberekkel, akik azzal múlatják az idejüket, hogy a másik hogyan és miként él, miközben semmi, de SEMMI közünk egymáshoz. Sem a testemhez, sem a szokásaimhoz, sem a munkámhoz, sem az álmaimhoz, sem az ízlésemhez, sema párválasztásomhoz, de még ahhoz sem, hogy mit eszek ebédre. Tudod, milyen boldog ember vagyok?:) Nem hencegésből. Végre arra jut energiám, amire én akarom, a többiek pedig földhöz is verhetik magukat, amíg ők ilyennel múlatják az idejüket és ilyenek csipognak, én teszem a dolgom és élem az életem. Az élet engem igazol. Nem ítélnek, mert én sem ítélkezem, eredményes vagyok és végtelenül nyugodt.
Ez nem a vékony emberek monopóliuma, hanem mindenkié, aki egy árnyalattal is eltér az ő szürkeségüktől. Nem vagyok hajlandó időt fektetni abba, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amikkel ellentmondásukból adódóan semmit, de semmit nem tudok tenni. És tudod, nem is akarok. Nekem van jobb dolgom mások dolgánál, engem untatni szoktak az emberek, nem izgatnia kis csipás ügyeikkel.
Engedd. El. Főleg, ha nulla jogosságát érzed. És "kezdd el végre a magad szinfóniáját hallgatni a többiek dallamtalan, zúgó zajára fülelés helyett." Örüljenek, hogy ők nem ilyenek, ha annyira fáj nekik.
azt nem lenézésnek hívják, hanem "erő"fitoktatásnak.
29 éves létemre több mindent tudok felmutatni anyagi és tanulmányi szinten, mint a lenéző izomgyuri. A 2 fél közül melyik szánalmasabb? ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!