Diplomás lányok összejönnétek egy enyhén túlsúlyos szakáccsal?

#6

Igen szerencsés, mert bármikor élvezheti az ízeket, nekünk meg maad a "jóúkis" párolt csirkemell meg a párolt zöldbab, hosszú távon könyörögni fog a nyelv valami íz után. Minimum egy sültcsirke-fűszersóval petrezselymes krumplival után (plusz kovászosuborka vagy csalamádé). A nagyon zsíros ételeket utálom (pörkölt meg oldalas, zsíros rövidkaraj stb.)

És amíg ő röhögve ehet bármit, nekünk marad a cukormentes csokoládé és a mandarin "nagyszerű" kettőse. És egy ballépés többheti szenvedést von maga után, ahogy Raj mondaná "párpercnyi vétek, ledolgozni évek" és ez az örök kreszt, ráadásul én pl. "teljesen vékony" így sem lehetek, maximum "átlag vagy enyhénkövér" ami a 188 magasságoz 100 kg környéke. 85 az életben nem leszek ami elvileg "kellene", hogy legyek.

Én nem vagyok túlsúlyos, valószínűleg soha nem is leszek, mert fogyásra vagyok hajlamos. Nagyon sokáig sovány voltam, amikor találtam egy hastánc csoportot elfogadható árban elfogadható időpontban hozzám közel. Elkezdtem oda járni, megizmosodtam, a testsúlyom is normalizálódott, végre nem vagyok sovány, de ha bármi miatt kihagyok pár hónapot (álláskeresés, betegség), akkor elkezdek visszafogyni, és mások is észreveszik. Függetlenül az étkezésemtől. Próbáltam én szemét kajákkal is hízókúrázni, ahogy egykori duci ismerőseim ajánlották, az sem jött be, csak a mozgás. Nem tetszik a túlsúly, ez van, másnak meg én nem tetszem, mert nincs rajtam zsírpárna vagy kicsik a melleim, és akkor mi van, nem dől össze a világ.

Anyukám hízékony, és bizonyos gyógyszerek ezt még jobban erősítik sajnos. Évekkel ezelőtt végigkísértem egy fogyókúrán, étrend változás (amit dietetikus írt elő neki), mozgás (ami annyiból állt, hogy mindenhova vittem magammal, vagyis sokat sétáltunk, semmi kemény sport), egy év alatt leadott 30 kilót. Valamennyit visszaszedett, de olyan szélsőségbe nem jutott el ismét. Most megint azért küzd, hogy le tudja adni, mert elege van a ruhavásárlásból. Ennek érdekében tartja az új étrendet, és amennyit bír, mozog (megerőltetőket nem bír a lábai miatt, de a séta megvan). Egyszer már megcsinálta, biztos vagyok benne, hogy megint sikerülni fog, ha nem adja fel. Csak most már én nem tudok annyit menni vele, mert elköltöztem és dolgozom, amikor diák voltam, akkor több időm volt segíteni neki.