Nem tartjátok hitványnak az emberek bekategorizálását, pontozását, mintha az egész társkeresés egy húspiac lenne?

Pedig a társkeresés egy húspiac. Kereslet, kínálat. Ez van.

Arról viszont tehetsz, hogy hogyan viselkedsz, milyen a hozzáállásod, felfogásod, elhízott vagy-e vagy sem..stb. Hozd ki magadból a legtöbbet.

De. Viszont hálistennek a való életben ennek nyomát sem látom. Szaladgálnak az alacsonyabb pasi + magasabb lány párocskák, aki nem kifejezetten egy Brad Pitt, az is talál rendes barátnőt, olyat se hallottam még soha senkitől, hogy "jajj nem jövök vele össze, mert nincs diplomája". Szerintem ez csak ennek az oldalnak a lépfenéje. De itt is csak azért van jelen, mert valami kifogás mindig kell a személyiségbeli problémák elismerése helyett.

Aki értelmes ember az talál párt. Simán lehet együtt egy gyönyörű nő egy szép lelkű, alacsony férfival, lehet együtt szerelemből egy gazdag nő egy szegényebb férfival stb. Ma már az ismerkedésnek, a pártalálásnak nincsenek korlátai. Csak azoknak a fejében, akik a saját hülyeségükért másokat akarnak okolni.

Az emberek szeretnek viszonyítási kereteket létrehozni. A kategorizálás meg nem csak negatív tud lenni, ha nem lennének kategóriáink, hanem minden helyzetet a korábbi, arra hasonlító nélkül, vagy minden új embert a már ismertek között valamilyen mértékű összehasonlítás nélkül értelmeznénk, annyira lennénk hatékonyak az életben, mintha egy darab bottal akarnál narancsot pucolni.

Egyszerűen nincs időnk és energiánk arra, hogy ne hozzunk létre kategóriákat, enneka félrevezető verziója az előítéletesség. De hogy mégjobban felborítsam a lelki békédet, partnert is (pontozás nélkül is) a korábbi tapasztalataink alapján választunk, csak tudattalanul. A személyes ízlést befolyásolja az, hogy mivel találkoztál előtte, legyen az a szomszéd, a volt szerelmed, az apád, vagy a bátyád. Attól függően, hogy velük mit tapasztaltál, hasonló karakterisztikájú emberekhez úgy viszonyulsz. Van, akinél ez az azonosulás-ellenazonosulás nagyon látszik, van, akinél nem, ettől függetlenül ott van már a fejedben a kategória. De ugyanígy van azzal is, hogy nem lépsz hátra két lépést rémülten, ha egy kisgyerek rohan feléd, ellenben ha egy hatalmas férfi, igen. Egyik sem biztos, hogy bánt és az semm, hogy nem bánt. De megtanultad, hogy a gyerekek (hopp, egy kategória) nem szoktak bántani, cukik, cukik a vonásaik (biológiailag előhívják a gondoskodást) és szar alak vagy, ha elrettensz tőlük.

Az agyatlan kategorizálás rossz, mert egy nyomorult csőlátás, ezt elismerem. De úgy amúgy, mint olyan, hasznos és elkerülhetetlen. Velünk jár. És ahogy állításod szerint az ember nem tehet arról, hogy ki tetszik neki és kiknek tetszik, úgy arról sem tehet, hogy hogy alakul ez ki nála. Lehet, hogy ő nem vonzódik a színesbőrűekhez. Nem tehet róla, nem rasszista feltétlen, ezt dobta a gép. Mégis kategorizál, mégis van egy szempont, ami mentén eldönti, hogy kit akar és kit nem. Így van ez mindennel.

A pontozást meg azért szokták, mert a belső érzéseket, benyomásokat baromi nehéz átadni. Ha valaki megkérdezi a másikat, hogy mennyire jó nő az illető, akkor a 10-es skála szinte biztosan egy olyan közös dimenzió, amiből mindenki érti, hogy a másik mire gondol. Ha azt mondja, hogy annyira, mint xy színész, vagy mint a szomszéd... Tudja a franc, hogy az "mennyire", kivéve, ha hasonló az ízlésük.

A társkeresés meg nem húspiac, csak van szerepe a külsőnek is. Ha a fejetek tetejére álltok, akkor sem lehet test nélkül ismerkedni. Szexelni sem. Nem értem, miért baj, ha valaki mondjuk kívánatosnak vagy kevésbé kívánatosnak tart valamit. Szíve joga, nem lesz ettől még hús a másik. Csak az adott személy fizikai dimenziójáról nyilatkozott. Attól még ott lehet, hogy okos, aranyos, kedves, szeretnivaló. És lehet ez fontosabb is, mint az, hogy amúgy jó a segge.