Próbálkozzam olyan lánnyal is akihez egyáltalán nem vonzódom vagy hülyeség ilyet tenni?

Én ilyen esetben a senki mást szoktam választani :)

Mi értelme olyan valakivel húznotok egymás idejét feleslegesen, akihez egy kicsit sem vonzódsz?

Remélhetőleg nem vagy te sem kapcsolatfüggő.

Akkor maradj inkább egyedül.

És mivel a lányok úgysem fognak lépni, 20 éven belül mi is ott leszünk, mint a japánok :D

Én sosem voltam és szerintem sosem leszek ennyire elkeseredett a magánytól, hogy ezt csináljam. Kapcsolatot akarok és párt magamnak. Vagy ezt kapom, vagy maradok így. Nem, egy nekem nem tetsző emberrel összejönni nem kapcsolat számomra, és ő sem a párom, csak egy ember, akivel vagyok. Remélem, így érthető. Ez olyan, mintha kocsit akarnál venni és rádsóznának egy petrencényi meleg trágyát. Minek neked egy petrencényi meleg trágya? Hogy ne üres kézzel menj haza és valamire elcsessz egy csomó pénzt (esetünkben időt, energiát)? Na, akkor meg.

Ahogy a trágya sem fogja sosem betölteni egy kocsi funkcióját, úgy ez sem fog soha felérni egy jó párkapcsolat szintjére. Beleülni mindkettőbe tudsz, csak az egyikkel jutsz valahova és nem érzed magad szarul, a másikkal meg csak várod az égi áldást.

Próbáltam de rájöttem hogy annak semmi értelme. Inkább maradok akkor egyedül...élek a hobbijaimnak stb...

F34

Szerintem csak idő és hozzáállás kérdése, hogy vonzalmat kezdjünk érezni valaki iránt. Persze a minimális kritériumok játszanak, mint pl a kor. (27 évesen egy 100 éves anyókával nyilván nem sikerülne..)

Én abban a helyzetben vagyok, hogy nem kaptam se előnyös külsőt, se megnyerő természetet, se egyebet, amivel ezek kompenzálhatók lennének. Sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon, nálam is előjött, hogy adjak le az igényekből és ne olyannál próbálkozzak, aki már plátói módon tetszik. De rájöttem, hogy nincsenek is magas igényeim.. Csak annyi, hogy korosztályomon belüli és visszafogott legyen, és ne legyen túlsúlyos. Ebbe azért biztosan több százezren beleeshetnek.

És valóban, amikor unalmas pillanataimban azzal szórakoztam, hogy figyeltem a korombeli nem túlsúlyos járó-kelő hölgyeket, szinte mindegyiket el tudtam volna képzelni páromnak. Ha bármelyik tudna szeretni, úgy éreztem én is viszont tudnám és ragaszkodni tudnék hozzá egy életre. Pedig tudjátok, hogy nem csak modellek szaladgálnak az utcán.. Nem is számít, hogy az illetőt mennyire tartják attraktívnak, ha ő a párod, akkor úgyis ő lesz számodra a legszebb az egész világon..

Mindent megpróbáltál azzal a lánnyal aki tetszik? Vagy csak plátóian szereted?

Én sajnos ugyanebben a helyzetben vagyok nőként, de így még kevesebb lehetőségem van. Nem hívhatom fel, nem írhatok neki, pedig a megérzésem az hogy ő is így érez.