Nők, töltsünk tiszta vizet a pohárba: hátrány, ha egy férfi a szüleivel él?

Szerintem nem.

Inkább éljen otthon, amellett tud takarékoskodni, mint egy albérletben, ahol ott a lakbér + rezsi.

A szüleinél jó esetben nem kell annyit beleadni a háztartásba.

Persze ez akkor ha egészséges. Úgy érte. Ha nem anyuci pici fia. Anyuci öltözteti stb. Akkor oké. Ha nem tud leszakdni a szüleiről és azért nem költözik, az már hátrány.

Attól függ, miért él ott.

Fiatal még, nincs elég jól fizető állása, hogy elköltözzön? Nem hátrány, ha dolgozik/tanul, tesz annak érdekében, hogy ez változzon.

Épp most vált el a feleségétől/barátnőjétől, és hazaköltözött ideiglenesen, amíg talál magának új helyet? Nem hátrány, bárki életében előfordulhatnak ilyen időszakok.

Munkanélküli és nem is keres munkát, kiszolgáltatja otthon magát a szüleivel? Hátrány. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy miért.

És így tovább...

Tehát a körülményektől függ.

Igen, az. Sajnálom.

Ha már minden szarért kap mindenki segélyeket, azt is kötelezővé tenném, hogy az emberek egyedül éljenek egy darabig. Felnőnek lelkileg és nem lesznek kapcsolatfüggők

A következő kérdésekre adott válaszok döntenék el:

-Hány éves?

-Milyen mértékben száll be az anyagiakba és a háztartásba otthon?

-Ha keres, mit csinál a pénzzel, ha nem keres, miért nem keres? Ha tanul, értelemszerűen teljesen rendben van, hogy otthon lakik.

-Valamelyik szülője ellátásra szorul?

Nem szeretem a mellverdeső majmokat, akik más zsebébe dugják a pénzt, miközben megtehetnék, hogy otthon lakva félretegyék azt. Ilyen szempontból nem pártolom azt, aki az önállósága bizonygatására albérletbe megy, holott ha egy kis agya lenne, megtehetné, hogy otthon marad és gyűjt. De aki azért van otthon, mert anya mos rá, az nekem tré. Én is itthon lakok, de takarítok, főzök, mosok, beszállok minden munkába, ha tehetem az anyagiakba is (még nem melózok, "csak" egyetemista vagyok), illetve megvan már a tervem, hogy mit mikorra intézek el az életemben függetlenedés szempontjából, mert engem frusztrál, hogy az "öreg" (nem az, de ehhez már az) anyám lát el. 23 éves koromnál van az a magam által húzott határ, amíg itthon maradhatok anélkül, hogy anyagilag komolyabban beszállnék, mivel akkor végzek teljesen a tanulmányaimmal. Utána már csak úgy lesz maradás, hogy nem vagyok kicsit sem terhére senkinek és egy háztartásban velük, de teljesen önállóan, önellátóan rendben tudom tartani a dolgaimat és gyűjteni tudok komolyabban a saját otthonra.