Miért van az, hogy több okos, kedves, értelmes, átlagos férfi van egyedül, mint buta, bunkó, nagyszájú helyes férfi?

Vizsgáljuk meg az arányokat érzelmi stabilitás, talpraesettség és önbizalom szempontból is. Egészen ijesztő lenne szerintem.

Az okos, kedves, értelmes fiúkkal mindig megvolt az a nyűgöm, mikor ki akartam deríteni, hogy miért szinglik, hogy mindenben ment az "az lesz, amit te szeretnél", meg az "oda megyünk, ahova te mondod", ugyanakkor egy csípősebb poén, vagy egy minimális ellentét a véleményünkben képes volt kétségbe ejteni őket és inkább idomultak, minthogy elfogadják, hogy különbözőek vagyunk és ez tökjó így és nem attól fognak tetszeni jobban, ha mindenben egyetértünk és mindig nekem van igazam, meg mindig az van, amit én akarok. Sosem merték szabadjára engedni mellettem a fantáziájukat, hogy "most akkor menjünk ide, mit szolsz" hanem mindenben rám hagyatkoztak. És olyan kis jelentéktelenek voltak, egyszerűen nem vették ki a részüket a csapatmunkánkból és a döntésekből. Eléggé behúzták fülüket, farkukat...

Röviden: én nem vagyok a bullyk híve, nem szeretem a bunkókat sem, de ez a másik véglet egyszerűen boooooooooooooooring.

#11

Ez ott bukó, ha olyat mond ami neked nem tetszik, rögtön lefikázod és a végén úgyis az lesz amit te akarsz...

Pl. ha ilyet mondana valaki programnak, mint:

- Egy séta a közlekedési múzeumban

- Madárles, denevérles

- Vasútmodell-kiállítás

- Képregényfesztivál

- Valami kisebb szubkultúra társadalmi eseménye, mint pl. Harry Potter rajongói gyűlés vagy Star Trek rajongótalálkozó

- Elsétálni az egri várba, visegrádi várba, budai várba stb. egy kis történelmi körutazás

- Színház (ami nagyon hangulatos és szórakoztató)

- Avenue Q társulat előadása

stb.

Akkor nagyon sokan lefikázzák az adott embert az érdeklődési körével együtt...

#12

Arra akarok kilyukadni, hogy pár lefikázás után már nem szívesen hozza fel az ember a dolgait, mert nem hiányzik még egy kigúnyolás. Annyit nem ér az egész.

Épp ez az, hogy a volt nőjeitek meg nőjelöltjeitek szarját öntitek a mi nyakunkba, mert azt sem vagytok képesek önállóan kiértékelni, hogy mi az ő finnyásságuk hibája és mi az, ami tényleg gáz és amivel nem kellene előhozakodni. Én élnék-halnék azért, ha egy srác az általad felsoroltak közül bármit mondana, de arra sem képes általában, hogy egy konkrét sablonos kis kávézót megnevezzen, vagy legalább azt, hogy a város melyik pontján találkozzunk. Én meg meg tudom mondani, hogy én lakok Budán, te az Örsön, találkozzunk az Astorián, az úgy is kb félúton van és könnyen hazajutunk, mit szólsz? Nem bmeg, szerencsétlenkedik még...

Őszintén, ott rohadjon meg (már bocs) az a nő, aki az eredetiséget nem díjazza. Egy ötlet, ami egyedi, és van mögötte gondolkodás, nem egy agyatlanul beböfögött dolog, hogy menjünk -2 fokban a Margitszigetre, miközben tudom, hogy meg vagy fázva, egyszerűen nem lehet annyira rossz, hogy lehurrogják. Ha nem is tetszik, akkor is örülök neki, hogy mondott A-t vagy B-t, és javasolok helyette mást esetleg, hogy mit szólnál inkább, ha most ide meg ide mennénk. Egy ötletben már benne van az erőfeszítés. Abban, hogy dötsdel, semmi nincs. Csak az, hogy vagy nem találkozunk, vagy nem lesz második randi, ha az illető továbbra is töketlenkedik. Ne én hordjam már a nadrágot. Tudom hordani, jól is áll, de ez megy szingliként is.😂😂😂

#16

Ha ő dönt arról merre menjetek a felelősség automatikusan csak az ő vállára kerül (pl. ha nem sikerül túl jól akkor jön a "Ez a te hibád, te akartad ennyire!" mondat?) vagy nem sértegeted érte utólag?

Nekem ötleteim vannak, csak nem akarom, hogy utólag beszóljon, ha neki mégsem jött be annyira, rosszabb esetben hónapokig cseszegessen érte. Sajnos van olyan rokonom aki így viselkedik, ezért utálom az ilyesmit. Képes random felhozni a régebbi hibáimat, ami másfél éve volt és én csak magamnak viccesen fogtam fel, mert picit se zavart, de ő kb. hülyének állít be és sokszor felhozza jó lenézően. Na ez az én anyám. És a férjével is ezt csinálja. Igaz ő meg nagyanyámtól tanulta aki igazi nagymester ebben, nagyapám semmit nem csinált még úgy, hogy neki az jó lett volna, mindent lefikáz.

Edgar, anyai nagyanyám is ilyen, de anyám nem lett olyan, neki is megvannak a rigolyái, de elviselhető mértékben, és apámmal jól össze tudták hangolni. Szerintem egy felnőtt ember igenis vállalja magát, főleg a társkeresésben, mert nem lesz mindegy, hogy ki mellett ébredsz fel a szürke hétköznapokon, hogy kivel laksz egy fedél alatt, nem fogsz tudni bárkit elviselni, és nem fog menni örökké a játszmázás, és hogy elfeded a valódi énedet, mert egyszer aztán robbansz, mint egy tűzhányó, és az nem lesz jó senkinek. Anyámból is évtizedekkel később tört elő a sok keserűség az anyja miatt, mert nagyanyámnak senki nem elég jó, mai napig.

Ha valakivel nem passzolsz össze, nem kell folytatni és húzni egymás idejét azzal a címszóval, hogy próbáljuk meg, hátha összecsiszolúdunk. Nem fog menni. Csak olyanok tudnak összecsiszolódni hosszú távon, akik össze is passzolnak, még akkor is, ha nem egymás klónjai. A többiből lesznek a rövid kapcsolatok és a korai válások.

Persze, majd a randialanyom hibája, hogy nem járt az adott helyen hetek, hónapok óta, vagy nem látta az előadást és fingja sincs, milyen lesz...:D Ne szórakozz már, ilyenért sosem okoltam senkit. Sőt, volt, hogy a srác nyáron elhívott kirándulni, úgy szarrá áztunk, hogy még a mobilom is szervízben kötött ki, de marhajó élmény volt együtt a "bajban" röhögve lesprintelni egymást tartva a domboldalról.:DD

Az nem az illető hibája, ha valami rosszul sül el, egy jó társaság pedig alkalmas arra, hogy leszard a többi körülményt (a passzív randit (mozi) meg eleve nem támogatom elsőre, jobb nekem beszélgetésre alkalmas helyen tölteni az első találkozást). Amúgy meg rám is hárul ilyenkor a felelősség, hogy tudtam, hiva megyünk, de belementem. Szóval itt álljon meg ez az aránytalan önhibáztatás.

Amúgy utána még sokszor poén tárgyát képezte ez nálunk is, szivattam párszor, hogy biztos így akarta szabotálni a többi randimat (a mobilom kinyírásával), vagy hogy lehet, hogy el vagyunk átkozva és ha megcsókol, villámlani kezd, meg tudom is én... Volt, hogy kóstolgattam, hogy "ez is olyan sima ügy lesz, mint az első randink?", de ezt sosem rosszindulatból. Ő vissza is vágott általában, hogy "figyelj, ott is megkaptam, amit akartam végülis".

És tulajdonképpen épp ez a baj a cukimuki okos jófiúkkal, hogy nem szólnak vissza nincs meg bennük az a bohókás sárm, nincs önbizalmuk, hanem a létezésükért is bocsánatot kérnek. Az ilyeneken nagyon könnyen találni egyébként fogást is, sok nő rárepül a dologra, ha látja, hogy még mindig nem tudott egy frappáns, férfias reakciót kivívni bocsánatkéresek sorozata (egyszer is elég), meg meghúnyászkodás helyett.