Miért viseljuk el a megaláztatást?

Nem nőként, de reagálok:

Ez igaz, de fordítva is igaz amikor a figura udvarol, a nő meg nagy kegyesen hajlandó rá reagálni és az első "jobb pasi" hatására le is cseréli. Szóval ez egy oda-vissza dolog, embertől függ, nem a nemtől.

Fontos! Vannak akik még idősebben is visz virágot, hívogat, nem siet a szexualitással - na őket szépen le is nézik, sokat a fejükhöz vágják, hogy idézem "ez a 14 évesek szintje".

A "teper utána" dolog régen rossz, az ismerkedés két ember feladata, mindkettőnek kell egy kicsit "teperni" (ronda egy kifejezés ez, inkább mondanám, hogy mindkettő vegye komolyan) nem a középkori lovagregényekben vagyunk, ahol a férfiszerep a hőslovag aki minden szart elvisel, eltűr, a női szerep pedig a tornácon ácsorgás és nagy kegyesen reagálás. Ez még a mesékben sem túl jó, igaz a női szerep sem túl kegyes a mesékben, ahol vagy fater eladja őket a lovagnak, illetve elég életképtelenek az ottani "hercegnők", a valóságban is vannak ilyen "várjuk a csodát a férfitől, mert "az az ő dolga"" stílusú nők.

Játszmázni meg játszmázzon az, aki vágyik az állandó stresszre. Játszmázással nem lehet kialakítani egy nyugodt, ám élményekkel teli életet, csak a feszültséget és a stresszt fentartani.

De szép lenne ha a férfiaknak csak ennyi megaláztatást kéne elviselnie...

Sok rendes, gerinces férfi van, csak hát nem hangosak, nincs presztízsautójuk, háttérben vannak, nem gyurmáznak látványosan, így a nők átnéznek rajtuk, "nincs meg a kémia", csak barátnak jók, meg kihasználni, lealázni... bezzeg a nagyarcú "alfahímek"...

"Annyi információ van a neten is arról , hogy milyen viselkedést kell elvárni egy ferfitõl , aki járni akar velünk , hogy mit ne türjünk el"

Szerintem ez egy nagyon rossz megközelítés. Nem a netes tanácsokra kell hallgatni.

Van büszkeséged, van egy értékítéleted, vannak általános, egyetemes normák.

Ha ezekhez ragaszkodsz, akkor nem fogsz megtörni.

Persze, ha valami netes "jótanács" oldal miatt úgy döntesz, hogy inkább megalázkodsz valakinek, az nem a világ döntése, hanem a tied.

Na mivel friss a sztori: haverommal most szakított a nője, mert a nő nem érezte azt, hogy küzdeni kell a kapcsolatban, a srác túl kedves volt vele --> gyakorlatilag ez az egész pszichológiai játszmázás hiányzott neki, és nem tudom miért, de ez nagyon sok nőben megvan...

"Talán olyan kevésnek adatik meg egy gerinces , rendes ferfi "

Fiataloknál eléggé jellemző a fenti történet, 30 körül meg már jönnek a nők azzal, hogy nincs egy normális férfi sem.

"Játszmázni meg játszmázzon az, aki vágyik az állandó stresszre. Játszmázással nem lehet kialakítani egy nyugodt, ám élményekkel teli életet, csak a feszültséget és a stresszt fentartani."

Ez annyira igaz basszus, ezt sok embernek kéne szem előtt tartani. Nekem sikerült egy olyan embert találnom, aki az ismerkedésnél is ugyanúgy odatette magát, és nincsenek ez a játszmák a kapcsolatban. Az ilyet rohadtul meg kell becsülni.

Ez mindkét nemre igaz. Nők és érfiak is elkövetik ezt a hibát, hogy várnak, várnak, bizakodnak.

Ezt kellene megtanítani a fiatal felnőtteknek, de lehet már a kamaszoknak is, hogy ilyen esetben annak kell lépnie és távol tartania magát aki éppen szerelmesebb, mert a másik fél a végtelenségig folytatni fogja ezt a "játszmát". Mindaddig amíg válasz érkezik a próbálkozásaira.

Én voltam mindkét oldalon. Volt akit én nem tudtam elengedni,és volt aki engem nem engedett el, annak dacára, hogy nem tudtam/tudott elköteleződni, kimondani és tartani a felszabadító igent vagy nemet. Hiába amillió ígéret és akár még tettek is.

Az ember alapvetően jó, én úgy gondolom, hogy nem szándékos károkozás vezérli ilyenkor a bizonytalan felet, valami más.

Az a 18 éves lány akinek van tartása az vagy benne van valakiben vagy nincs. Vannak nők akik az első szóra szétlökik a lábukat és vannak akiknek vannak reális igényeik a partnerrel szemben.

Mondom REÁLIS. És nem irreális mint a legtöbb esetben. Olyan feltételeket támasztanak amelyet maguk sem tudnak teljesíteni illetve nem érdemelnek meg.

Volt egy nő ismerősöm, komoly kapcsolatot akart, tehát mutatni akarta hogy nem vágja magát hanyatt az első randin, de a szexről sem akart lemondani.

Összejött egy normális férfival akivel randizgatott, játszotta az erkölcsost, közben alkalmi szexpartnerekkel dugatta magát.

Szerinted egy ilyen nő megérdemel egy normális férfit?

A lehető legjobb kérdés.

Ebben a cipőben voltam 5 hónapig. A srác szimpatikus volt az elejétől kezdve. Aztán amint kimondtuk, hogy együtt vagyunk gyökeresen megváltozott. Úgy értem, kicsit sem foglalkozott velem. Rideg volt. Mesélhetnék... De mégis vele voltam, reménykedtem, hátha megváltozik. Naiv voltam. Elhúzta a mézes madzagot, és én elhittem.

Tanuló pénznek jó volt. Sok mindent eltűrtem...