A Férfi társkeresési paradoxon?

" Egy sportoló vagy zenész vajon hogyan lesz profi, ha eleinte többször hibázik, mint sem? Pár próbálkozás után össze kéne törnie az önbizalmának, amikor pl. már megint rosszul fogott le egy hangot és bedurcizva abba kéne hagynia a zenélést."

Az a sportoló vagy zenész azért került oda, mert a tehetségével kitűnt a többiek közül, így a tanára, oktatója (tehát egy másik ember) is lehetőségeket látott benne. Innentől kezdve bármennyit hibázik a gyakorlások során, tudni fogja, hogy ő jobb az átlagnál, amit bizonyítani is tudni fog (önmagának és a környezetének is). Lehet, hogy nem lesz országos bajnok pl. futásban, de az osztálytársait simán legyőzi ezzel pedig már kiemelkedett a tömegből.

"Önbizalom = egy adott szituációban van releváns tapasztalatom, ezért tudom, mire számítsak"

Ezzel sem értek egyet. Ha az a tapasztalat negatív, akkor semmiféle önbizalmat nem ad. Pl.: ha beleesek a vízbe, semmiféle önbizalmam nem lesz attól ha már tapasztaltam, hogy nem tudok úszni.

Az a baj, hogy másoknak akartok megfelelni ("jaj, mit gondolnak rólam, ha hibázok?" - nem másoknak csajoztok, hanem önmagatoknak), illetve nincs a tetteitek mögött hit. Amikor egy kezdő zenész évekig küszködik, hogy befusson, akkor mi mozgatja? A HIT. És egy jó zenész nem a közönségnek játszik, hanem önmagának, épp ezért szeretik a fanatikus rajongók. Aki elkezd másoknak megfelelni, arra mondják, hogy eladta magát a pénzért.

Ha csak önbizalom kéne, hogyan vesztetted el a szüzességed te vagy bárki? Hiszen szűznek születtél, nem volt benne tapasztalatod, ergo nem veszíthetted volna el. Gondolom, nem a legelső nővel szexeltél, akihez odamentél.

"Ez csak ilyen modern Szabó Péter-stílusú szöveg, hogy a pozitív dolgokra vetül a fókusz."

Nem szeretem Szabó Pétert, de akkor ebben igaza van (Tony Robbins hitelesebben fejti ki számomra a témát). PUA oktatók is elmondják, hogy az a tanítvány lesz sikeres, aki egy adott este folyamán húsz interakcióból a 4 pozitívra fókuszál és arra emlékszik vissza lelkesedéssel, nem a 10 negatívon kesereg. Elküldött a csaj? Viszont oda mertem menni, tök jó. Nem adta meg a számát? Előtte beszélgettünk 10 percig kellemes hangulatban, tök jó. Ezekre kell építeni akkor, nem a "kudarcokra".

22-es! Ez már megint önbecsapás, amit te írsz. Hülyeség, hogy a zenész nem másoknak akar megfelelni, hanem magának. A zenész zenei tudásának az értékét az adja, hogy mekkora közönség szereti, illetve azok mit tesznek meg érte. Kifizetik érte a drága koncertjegyeket? Csápolnak önfeledten a zenész előadására és jól szórakoznak? Akkor az a zenész értékes.

Senki nem azért tanul zenét, mert egész életében önmagának akar zenélni. Senki nem azért tanul valamilyen sportot, hogy otthon passzolgasson a fallal.

Úgyhogy ez a "magadnak akarj megfelelni" ez csak ilyen önámítás. Igenis másoknak akarunk megfelelni, mert az életünk valamilyen szempontból mások véleményétől függ. A zenésznek fent kell tartania a teljesítményét, mert a rajongók nélkül semmit nem ér.

Ugyanígy a csajozás is. Igenis a csajoknak akarunk megfelelni. Mert onnantól kezdve, hogy nekünk férfiaknak szükségünk van a nőkre, már ki is vagyunk nekik szolgáltatva. Befolyásuk van felettünk, mivel az ő döntéseiktől függ, hogy kielégül-e a legelemibb szükségletünk, vagy nem.

Ismétlem: onnantól kezdve, hogy te akarsz valamit a nőktől, kénytelen vagy megfelelni nekik. Csak éppen valakinek megvan a lehetősége, hogy javítson a helyzetén, valakinek meg nincs.

Ez egyszerűen hazugság, amikor valaki azt mondja, hogy maga miatt akar megfelelni nem mások miatt. Semelyik férfi nem csak magáért gyúr, nem csak magáért akar nagyobb státuszt szerezni, nem csak maga miatt akar javítani a külsején, nem csak maga miatt akar elegánsan öltözni. Ezek a "csak magadért" dolgok érdekes módon kivétel nélkül olyanok, amelyekkel el lehet érni, hogy a férfiak vonzóbbá váljanak a csajok szemében.

A szüzesség elvesztéséről: koma, nagyon nem mindegy, hogy mikor történik. Ugyanis az ember minél előbbre lép a korba, annál inkább nőnek az elvárások irányába. Nyilván egy 14 éves fiúnál még nem ciki, ha szűz. Még azon a szinten van, amikor megteheti, hogy bénázzon a csajozásban. Ha viszont már betöltötte a 19-et, akkor már jóval magasabb elvárásokkal találkozik. 19 évesen ha összekerül egy vele egykorú lánnyal, az a lány már jóeséllyel volt néhány férfival. És ott már elvárások lesznek. Mérce, amit meg kell ugrani.

Ez ugyanígy igaz az élet minden területén. 20 évesen még nem gáz, ha nincs saját lakásod, 30 évesen már elvárt.

A PUA tanok valóban nagyon értékesek, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy mindig van egy kitételük: "tökmindegy mi lesz, úgyse látod többet". Na mármost ez lehet, hogy Pesten igaz, ahol laknak kétmillióan, de egy átlagos városban, ahol az éjszakai élet lehetőségei elég korlátozottak, ahol nagyon valószínű, hogy a bent töltött órák alatt ismerősbe bukkansz, ott már nem teheted meg. Mert a jövőbeni megítélésedet rontani fogja. A PUA tanok is kimondják, hogy ha egy férfi korábban bejött más nőknek is, akkor a többi nőnek is be fog. Ha pedig a nők előtte elkerülték, akkor a többi nő is el fogja kerülni.

"A zenész zenei tudásának az értékét az adja, hogy mekkora közönség szereti, illetve azok mit tesznek meg érte."

Hát nagyon nem. Az adja a valós értékét, hogy mennyire szereti őszintén azt, amit csinál. Lehet baromi sikeres, populáris és gazdag egy zenész, aztán érdekes módon sokszor a drogoknál köt ki és/vagy kinyírja magát, hiába a rengeteg elismerés és a sikerélményből merített "önbizalom". Ha csak külső validáció kell, miért nem mindig a külső visszajelzések alapján legsikeresebb emberek a legkiegyensúlyozottabbak és boldogabbak? Miért lesz egy sikeres, gazdag, elismert ember szenvedélybeteg és/vagy öngyilkos?

"Mert onnantól kezdve, hogy nekünk férfiaknak szükségünk van a nőkre, már ki is vagyunk nekik szolgáltatva."

Nincs rájuk szükségünk. Amíg így áll hozzá valaki, mindig szopni fog. Csajozni jó dolog és sok öröm forrása, de ne azért csinálja valaki, mert "szüksége van" bármire, hanem élvezetből és önkifejezés céljából. Nem azt mondom, hogy egyből ezt kell elérni, mert ide azért hosszú és kemény út vezet (nekem sincs még meg közel sem).

"Semelyik férfi nem csak magáért gyúr, nem csak magáért akar nagyobb státuszt szerezni, nem csak maga miatt akar javítani a külsején, nem csak maga miatt akar elegánsan öltözni."

Ezzel sem értek egyet, persze legtöbbször az ego hatására kezd el valaki fejlődni, de ne ez legyen a "végső" hajtóerő. Szánalmas az az ember, aki mindent megfelelési kényszerből csinál és ez a görcsösség mindig látszani fog rajta.

"A szüzesség elvesztéséről: koma, nagyon nem mindegy, hogy mikor történik."

A 20-as éveim vége felé vesztettem el, mégis magabiztosan végig tudtam vinni a "folyamatot" buliból az ágyig (mert volt hitem és elméletben már nagyjából tudtam a lépéseket, csak ezt "manifesztálni" kellett cselekvés szintjén is). Ami még kimaradt az előbb, hogy mások sikereiből is lehet erőt/magabiztosságot meríteni, mert ha nekik összejött, akkor neked miért ne?

Ha a ti gondolatmenetetekből indulunk ki, akkor otthon kellett volna vagdosnom magam depresszióba süllyedve, amiért ennyi idősen még nem szexeltem.

"Mert a jövőbeni megítélésedet rontani fogja."

Az emberek magukkal vannak elfoglalva. Simán bejöttem olyan csajnak buliban, aki pár héttel/hónappal ezelőtt elküldött és nem is emlékezett rám. De ha valaki sok nővel akar ismerkedni és PUA életet élni, akkor irány Budapest, minden lehetőség adott hozzá.

"Az adja a valós értékét, hogy mennyire szereti őszintén azt, amit csinál."

A valós értékét igen, de a mai világban nem a valós értékeid alapján fognak téged választani, hanem a külvilág fele sugárzott kép alapján. Nekem sem tetszik, de ez van.

"Miért lesz egy sikeres, gazdag, elismert ember szenvedélybeteg és/vagy öngyilkos?"

Nem mind lesz öngyilkos, sőt igazából leginkább a mesterségesen gerjesztett "sikeresség" szokott oda vezetni. De van ellenpélda is, rengeteg tehetséges ember éli le úgy az életét, hogy csak a szűk környezete tud a "tehetségéről" és bár jó zenész, ügyes sportoló, remek szakember, ennek ellenére a "valódi értékét" nem tudja sikerre váltani.

"... persze legtöbbször az ego hatására kezd el valaki fejlődni, de ne ez legyen a "végső" hajtóerő. Szánalmas az az ember, aki mindent megfelelési kényszerből csinál és ez a görcsösség mindig látszani fog rajta."

Pedig a legtöbben ezért csinálják, a "saját magam miatt" csak duma szokott lenni. A férfiak és a nők között annyi a különbség, hogy a férfiak inkább azért csinálják, hogy a nőknek tetszenek, míg a nőknél nagyobb a szerepe az egymással versengésnek.

A mai világra a következő állítás igaz:

Annyi az értéke, amennyiért el lehet adni.

Vegyünk egy példát, mondjuk a Halott Pénz csapatot. Zeneileg egy moslék. Egy hulladék az egész, egy fahangú, monoton gyötrelem minden számuk. Mégis rengetegen vevők rá (hogy milyen célcsoportok, azt inkább hagyjuk), rengeteg pénzt lehet belőle csinálni. Tehát jelenleg az ő zenéjük értékes, attól függetlenül, hogy egy köpedelem. A valós érték senkit nem érdekel.

Nekünk férfiaknak már hogyne lenne szükségünk a nőkre! Sokan elfelejtik azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a szex az egy szükséglet. Ennek az érvednek kb. annyi értelme van, mintha azt mondanák neked, hogy "ne azért egyél, mert éhes vagy, hanem mert szeretsz enni!"

Szükséglet. Nem egy választás kérdése.

A gyúrásról ismét csak azt tudom mondani, hogy mivel a szex a férfi szükséglethierarchia legkitüntetettebb helyén áll, ezért nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy csak magáért csinálja valaki. Igenis azért csinálja, mert az jön be a csajoknak. Még csak azt se lehet mondani, hogy ez a legegészségesebb sport. Rengeteg pénzt, időt, energiát igényel és hosszú távon még sokakat károsít is (ízületek, csontok, inak, derék, stb.). Mégis csinálják. Mi másért csinálnák, ha nem azért, mert a csajoknak az kell?

Mások sikereiből pedig nem lehet magabiztosságot meríteni. A mások azok nem te vagy. Mindenki rendelkezik egy genetikával, egy neveltetéssel, egy háttérrel. Valaki ezekkel szerencsés volt, valaki meg nem. Mások sikere inkább frusztrációt okoz az emberekben. Mennyi, de mennyi férfi van, akik már majd belebetegednek a frusztrációba, amiért azt látják, hogy egyes ismerőseik, haverjaik dúskálnak a nőkben, könnyedén szereznek csajt, ők meg semmit nem tudnak elérni, bárhogy próbálkoznak...

Nem azt mondom, ennek a new age rózsaszín világnézetnek is lehet előnye. Most egy férfi, aki sikertelen múlttal rendelkezik, csak ebbe kapaszkodhat, mivel ha szembe kéne néznie az igazsággal, hogy ő bizony rossz lapokat kapott a sorstól, valószínűleg csak depresszióba esne. Inkább magukra vesznek egy ilyen színes szemüveget, amin keresztül szebbnek látják a helyzetet. Persze, jobb is így annak, aki el tudja hitetni magával, hogy minden rendben van. De attól még nem lesz rendben: hazugság marad. Egy kegyes hazugság, amibe a szerencsétlenül járt férfiak kapaszkodhatnak, hogy ne omoljanak össze.

Ellenpéldaként hozhatnék egy haveri amatőr zenekart. Alig egy tucatnyi ember ismeri őket? Igen. Keresnek vele pénzt? Nem. Imádnak zenélni? Igen. Akkor sikeresek vagy sem? A teljesítménykényszeres, szociáldarwinista hozzáállás alapján nem azok.

"Szükséglet. Nem egy választás kérdése."

Nem szükséglet. Felül lehet rajta emelkedni, ha nagyon akarunk (lásd jógik), nem állatok vagyunk. Vagyis lehetünk, de nem muszáj.

"Igenis azért csinálja, mert az jön be a csajoknak."

Egyáltalán nem jön be mindenkinek. Aki valóban szeret edzeni, az azért csinálja, hogy legyőzze önmagát, meditatív állapotba kerüljön edzés közben, hogy újabb és újabb korlátokat törjön át. Nem egy magamutogató majom, aki buliban feszít a piával két számmal kisebb pólóban, aztán csodálkozik, hogy leszrják a nők (max. a hozzá hasonló értelmi képességűek megtalálják, mert tudnak menőzni vele a barátnők előtt).

"Mások sikereiből pedig nem lehet magabiztosságot meríteni."

Pedig lehet és érdemes is. Ha le tudod modellezni a viselkedésüket és a hozzáállásukat, akkor idővel hasonló sikereket érhetsz el. Igen, vannak genetikai és egyéb hozott különbségek, de közel sem olyan szintűek, mint azt itt sokan hiszik (lásd az "5 centivel alacsonyabb vagyok a haveromnál, biztos azért nem tudok csajozni" jellegű kérdéseket). Ez megint az ego és a megfelelési kényszer, illetve a hiánymentalitás, hogy másokhoz méred magad és ha neki sikerül valami, azzal biztosan téged károsít meg.

"Egy kegyes hazugság, amibe a szerencsétlenül járt férfiak kapaszkodhatnak, hogy ne omoljanak össze."

Végső soron nincs abszolút igazság, az a lényeg, hogy amiben hiszel, az segítsen a céljaid elérésében. Remegni a punciért és mindent alárendelni az életben a megszerzéséért, illetve mindent materialista elvek alapján mérni szerintem nem segít hosszútávon, de ha másnak beválik, hát lelke rajta.