Miért erőlteti a társadalom a párkapcsolatokat?

Azzal egyetértek, hogy az az ép ember, aki képes boldog lenni önmagában is, és célokat elérni. Egy kapcsolat szóljon az egymás iránti szeretetről és tiszteletről, ne a szükségről és a maganytól való félelemről.

Mindazonáltal az sem egészségesebb semmivel egy társfüggőtől, akinek kötődési problémái vannak, és az elköteleződéstől, kötődéstől fél. Az sem egy önbizalombomba, akinek az életet az idegenekkel való kúrás és a futókalandok jelentik, hanem csak egy kényszeres bizinygatása annak, hogy milyen f*zacsávó/f*zacsaj az illető, és "hah, senkire sincs szükségem".

Ha egyedül jól érzed magad, az tökjó. De ha irtózol mással lenni és mást közelengedni, ha úgy alakul, az ugyancsak szánalmas.

Nem tudom, az én környezetemben minden férfi azt kapja folyamatosan, hogy legyen már szingli, ne akarjon barátnőt/feleséget, legyen szabad...

Szerintem inkább a szingliséget erőltetik.

11-es! "Ha egyedül jól érzed magad, az tökjó. De ha irtózol mással lenni és mást közelengedni, ha úgy alakul, az ugyancsak szánalmas." Nem értem, hogy az első és a második mondatot miért állítottad szembe egymással, szerintem az "és" logikailag inkább passzolt volna oda, csak akkor értelemszerűen nem lett volna helye a mondatban a szánalmasnak... Nem beszélve, hogy kicsit túltoltad a dolgot ezzel az irtózással, meg az úgy alakul résszel.Ha valakinek az egyedüllét az ideális, akkor nem alakulnak másképpen a dolgok.

Másfelől csak mert nincs valaki kapcsolatban, nem jelenti, hogy fűvel-fával összefekszik, ez is csak az intelligenciádról, vagy annak hiányáról árulkodik...

6/12 Amit leírtál, nekem az jön le, még nem volt párkapcsolatod, vagy ha volt, az csak egyszerűen, dugópajti ként működött.

"1. Sok célom van ennek ellenére és szomorú ha társad miatt van az hogy céljaid legyenek...."

Nézőpont kérdése. A munkát hagyjuk, azt mindet utálom. Mondjuk, legyen házam? Egyedül, kong az ürességtől, minek az nekem? Autó? Mindig volt, de csak mint közlekedési eszköz. Utazás, egyedül? Unatkozni, egy 3x3-as szobában is tudok egyedül.

Viszont, ha van egy olyan, aki feltartások nélkül szeret és te is szereted, öröm, ha látod örülni.

Amit itt irkálnak, hogy lemondások, alkalmazkodás, kompromisszum egy kapcsolat, azok nekem, nem is kapcsolatok. Abba a kapcsolatban, már baj van.

Hozzá teszem, sokáig, én is meg voltam győződve, egyedül nekem sokkal jobb. Ahhoz, hogy megváltozzon a véleményem, olyan nő kellett, aki ezt lazán kihozta belőlem.

Drága 13-as!

Az nem az én intelligenciámról árulkodik, ha nem tudsz halmazokat alkotni a populációról. Állítottam azt valahol, hogy aki egyedül szeret lenni, az fűvel-fával összefekszik? Nem. Azt állítottam, hogy az is ugyanúgy szánalmas, ha valaki azért nem érdekelt egy jól működő párkapcsolat kialakításában, mert egyedül több embert tehet magáévá, és elkerülheti az intimitást. A párkapcsolatban levésnek az a rákfenéje, ha valaki kapcsolatfüggésből teszi, és levegőt sem tud venni a másik nélkül, illetve akkor sem lép ki belőle, ha ténylegesen értelmetlen és rossz, már-már destruktív benne maradni. Ettől még nem lesz mindenki, aki kapcsolatban él, kapcsolatfüggő. A szingliségnek meg az a rákfenéje, ha az ember el sem tudja képzelni, hogy milyen párkapcsolatban lenni, mert menekül az intimitástól. És a monoamoriától, amivel eléggé rokonfelfogás az is, hogy embereket -azt a nemet főleg, akihez vonzódik- tárgyként kezeli és használja (nem, mintha egy kapcsolatfüggő nem önzően szeretne).

Mindkét esetben ott bukik a dolog, ha az ember nem lenne képes egy másik állapotban boldogan élni, és kizárólag csak azt az állapotot viseli el, amiben épp van. Az meg, hogy mit hívok szánalmasnak, legyen az én értékrendem dolga. Számomra visszataszító, ha egy ember úgy közeledik másokhoz, hogy az ő igényeit szolgálják ki, aztán továbbállhasson. Lényegtelen, hogy ezek szexuális igények, vagy a társfüggők szerelem iránti sóvárgása.

Igazából a párkapcsolatot nem erőlteti senki. Max megjegyzést tehetnek. Egy korábbi válaszoló 100%-osan megmagyarázta. De ennek egy másik variációja,hogy az ember társas lény. Legtöbbünk vágyik az érzelmi és szexuális kapocsra ami egyébként nem hiszem,hogy probléma. Az pedig,hogy te a kisebb körbe tartozol,akik nem keresnek ilyen kapcsokat nem jelenti,hogy "ufo" vagy,pusztán a személyiséged máshogy alakult ki.

Ettől függetlenül rád nem a társadalom erőlteti a kapcsolatot,hanem a te közösségedbe tartozó emberek. Ezt rajtuk kérd számon ne a kapcsolatban lévő vagy szingli embereken. (Mert amúgy elég provokatív dolgokba fordul)

Kedves 14-es!

Először is én a 6/13-as voltam, a bemásolt hozzászólás meg nem tőlem származik.

Másodszor a munkádról való megnyilvánulásod révén nem szeretnék reagálni a hozzászólásodra, ilyen emberrel nem vállalok közösséget, még egy véleménynyilvánítás erejéig sem. Csak annyit mondok, jól teszed, hogy inkább egy párkapcsolatba fektetsz energiát, másba úgyis felesleges lenne ilyen mentalitással.

Kedves Solana!

A kategorizálás, illetve halmazokba sorolás művészetét valóban meghagyom neked, annál intelligensebb vagyok...

S csak mert nagyon árnyaltan fogalmazol, ne gondold, hogy senki nem észleli az ítélkezést a mondandódban. Hogy is írtad? ...."Ha szeretsz egyedül lenni tök jó....DE...." Azzal a "DE"-vel szépen agyoncsaptad az azt megelőző mondatodat, pedig az is ám egy halmaz, ahogy te nevezed, hogy valakinek jobb pár nélkül, mert nem vagyunk egyformák PONT!!! DE nélkül!!!

Párkapcsolatban élek, de megértem a kérdezőt. Amikor egyedül voltam tök jól el tudtam magam foglalni. Nem mellesleg nagyon nehéz normális párt találni mindkét nemnek- mármint aki valamennyire passzol is az adott emberhez. Sok a társfüggő ember, aki pl. nem érti meg, ha a barátja/barátnője nélküle csinál valamit.

Én most is szeretek elvonulni, egyedül lenni, a barátom is.

Van hogy barátnőmhöz átmegyek hétvégére, és csinálgatom a saját dolgaim, míg barátom ellehet otthon egyedül.

Sokan furcsállják ezt, jaaaj ez nem is szerelem, stb. Mert sok embernek szerelem_=birtoklás, nem lélegezhetsz nélküle.

Pl. egyik barátnőm megőrül, ha a barátja nélküle megy sörözni, hívogatja óránként.

Le kell rombolnom az illúzióidat, évek óta egyedül élek, és teljesen jól érzem magam én is. Pontosan tudom, milyen érzés ez, fantasztikus. De nálam is ott van, mint szerintem minden egészséges embernél, hogy meg tudok fogalmazni magamnak egy olyan (reális) kapcsolatot, amiben boldogan élnék. Ember vagyok, ebből adódóan lehet véleményem és mondhatok értékítélétet. Függeni egy embertől és használni egy embert számomra beteges és szánalmas marad, de milyen jó, hogy a világnak nem nekem kell megfelelnie (és többség nem is nekem felel meg, mert szívesebben tartozik a másik két kategóriába. Átmenetek meg vannak, de számomra idegen az a kifejezés, hogy valakinek kicsit van párja, vagy nagyon van párja, kicsit van kapcsolatban, vagy nagyon, ahogy az is, hogy valaki kicsit tud mondani olyan állapotot, aminek meglétével bele tudna menni boldogan egy párkapcsolatba, vagy nagyon. Vagy tud, vagy nem tud, vagy szingli, vagy van valakivel. Nem, lenni valakivel nem egyenlő a szexkapcsolattal és más hibridekkel, az ugyanúgy egy valamitől rettegő, beteg szingli tünete, aki mindent akar, csak kötöttséget nem. Nem az alapján ítéltem meg a kérdezőt, hogy egyedül van, vagy sem, sem az alapján, hogy jó ez neki, vagy sem. Én csak azt mondtam, hogy van, amikor emögött lehetnek beteges okok és szánalmas indokok, de ez nem derült ki a kérdésből, hogy így van-e, épp emiatt nem fogom azt mondani, hogy nincs rendben az, amit csinál. Csak azt, hogy figyelni kell, mi okozza valójában.

Elfogadom más véleményét és álláspontját is, ha értelmes, megalapozott, és nem a konfrontáció a célja, mint esetedben. Azzal, hogy kérésem nélkül méricskéled az intelligenciaszintemet, valójában a sajátodat tudatod velem, meg itt mindenkivel.