Milyen kettős mércék vannak jelen a társkeresésben?

"szerintem a noknek konnyebb, ha egy picit is csinosnak szepnek szulettek"

Csak vannak okos és szép nők is, akik nem zoknikat keresenek :)

Tök mindegy, hogy milyen férfiak rajonganak körbe. Mindkét nemnél ugyanolyan gyakori (ritka) a normális emberek előfordulása. Ha próbálkozik nálad 20 pasi (fiktív szám), abból 1 normális, akkor azzal össze tudsz jönni.

Ha férfi vagy, be kell próbálkoznod 20 nőnél, meg kell ismerned, "le kell győznöd" a másik 19-et, és akkor van lehetőséged összejönni valamelyikkel. Sokkal nehezebb, mint passzív módon válogatni a jelentkezőkből.

Ami mindkét félnek hátrány, hogy az nem derül ki rögtön, ki a normális, és ki nem. Magyarul az ismerkedés (ha vannak igényeid) nem könnyű, az viszont tagadhatatlan, hogy a nőknek általában könnyebb, mint a férfiaknak.

Tudom, nem változtat azon, hogy lepontoztok, mert egy tök egyértelmű dolgot le merek írni. De a korrektség kedvéért: nem hiszem, hogy bármilyen "kettős mérce" lenne az ismerkedésben. Mindenkinek szíve joga olyan társat keresni, amilyet szeretne. Ezzel nincs semmi gond, sőt.

Pusztán a kialakult vitába szálltam be, hogy kinek könnyebb ismerkedni általában. És fenntartom, egy átlagos nőnek könnyebb, mint egy átlagos férinak.

"Csomószor előfordul, hogy megvan a kölcsönös szimpátia, összemosolyogtok valakivel/bemutatnak társaságban és máris beindul egy beszélgetés, amiből utána bármi lehet."

milyen szimpátia lehet azzal, akivel nem is beszéltél?...

"Mennyiségileg lehet, minőségben nem igazán."

Szóval azt állítod, hogy a nők nagyobb arányban normálisak, mint a férfiak? Mert ez színtiszta szexizmus. Ellenkező esetben viszont a mennyiség könnyebbség egyértelmű előnyt jelenti, hiszen ugyanolyan az esélye, hogy valaki nemtől függetlenül normális legyen.