Tényleg velem van a baj?

Tényleg velem van a baj, hogy egyszerűen a hideg ráz a gondolattól is, hogy elkezdjek párt keresni magamnak? Amerre nézek, csak azt látom, hogy párok, akik tökéletesnek mutatják magukat, csalják egymást a másik háta mögött, az egyik csoporttársam, aki a megismerkedésünk elején azzal kezdte, hogy nincs nála szerelmesebb nő a földön, most egy másik csoporttársammal kavar, a másik feladja a karrierjét a párja miatt, teljesen leépül mentálisan, a pasik többsége azt feltételezi minden lányról, hogy csak a pénzre hajtanak, és sajnos sok lány erre is hajt, csak a felszínre, agyonedzik, sminkelik magukat, hogy minél magasabb áron keljenek el, a pasik meg, ha nem a pénztárcájukkal meg a kocsijukkal vannak elfoglalva, akkor a nemi szervüket méregetik a kapcsolatokban nincs kommunikáció, itt gyakorin kérdezik vadidegenektől, hogy hogyan mondják el a bajukat a saját párjuknak (???!!!), aki meg bizonygatja, hogy náluk minden rendben van, egyszer csak közli, hogy szétmentek, de már válogat a következő jelöltek közül, annak ellenére, hogy elvileg élete szerelmét vesztette el, aztán összeszed valakit, és pár hét múlva már őt nevezi ugyanígy, van olyan pasi, aki meg olyan stílust enged meg magának, mintha minden lány árucikk lenne, s még neki áll feljebb, ha visszautasítják, a másik meg egyszerre 10 csajt fűz, és nem érti, hogy miért nem vevő senki a nyomulására, mintha valami pecázás lenne ez az egész, és még folytathatnám…. Most komolyan, velem van a baj, hogy iszonyodok ezeket a példákat látva? Hogy a pasik, meg csajok (mert férfiakról, nőkről szó sincsen!) taktikáznak a másik kijátszása érdekében, általánosítják a másik nemet, kategorizálják, trükköznek, meg vetítenek… Komolyan, hova tűnt az egyszerű őszinteség, az egyenes beszéd? Hova tűnt az emberiesség? Kinek jó ez? És én nem vagyok "normális", hogy elutasítom ezt?