Ti miről ismertek fel egy szeretethiányos embert? Miből lehet ezt leszűrni, mik a jelei ennek?

Abból, hogyha jót/szeretetet kap akkor az adott illetővel kiváltságosan viselkedik, hogy még egyszer kapja meg ugyanazt tőle(ergo lányoknál ez nagyon könnyen a szexualitás fele hajazik, fiúknál meg gondolom ez a nyáladzós csávó), abból hogy többet foglalkozik másokkal mint saját magával, félénken nyilvánul meg emberek között, fél a visszautasítástól, mások előtt próbál mindig jófejnek tűnni, még ha kedve sincs hozzá.

Kb ilyesmik, de javítsatok ki ha tévedek.;D

Hihetetlenül tud ragaszkodni, nagyon vágyik a testi közelségre is, és nagyon érdeklődik az iránt, akinél lát esélyt a szeretetre. Két embert ismertem, akiben biztos vagyok, hogy az.

Az egyik nálam fiatalabb, ő idegenekkel is olyan mértékű közelséget megengedett, meg annyira ölelgetős, hogy tényleg vigyázni kell rá, mert sok állat ezt félreérti nála (volt, aki már molesztálta), amúgy 12 éves kislány, nem túl szép családi háttérrel. A másik egy 24 körüli férfi volt, vele randiztunk egy időben, folyamatosan keresett, folyamatosan vágyott a figyelmemre, a megerősítésemre, mindig elhalmozott írásban is szivecskékkel, mindenben segíteni akart, helyettem megcsinálni dolgokat, aggódott, becézgetett, nagyon-nagyon sok volt. Igazából nincs vele baj, csak aki meg stabilabban szeret és higgadtabban, annak ez így nagyon sokkoló tud lenni szerintem, és talán kicsit nyomasztó is.

Most ne a negatív értelemben értsétek, de olyan, mint egy kutyus az illető, hogy úgy veled akar mindenhova tartani, lesi reménykedve, hogy mikor közeledsz felé, és hihetetlenül boldog és hálás tud lenni, ha szereted. Tényleg mindent megtesz az elismerésért és a szeretetért, már-már követeli azt. Az egyik oldalról benne van az, hogy megharagszik és nyafog, ha nem szereted egy percre is akár, a másik oldalról meg mindenben hajlandó szófogadni, ha kéred, meg tipikusan nem tud nemet mondani, annyira meg akar felelni a szeretetért.

Most nyilván ez szélsőséges, mert oké, nekem is vannak szeretetéhes időszakaim, mikor egyszerűen csak bújok, vagy elkezdek jobban kedveskedni valamelyik hozzám közelebb álló személynek, meg ilyesmi, de akiknél ez nem időszakos, hanem egy állapot, azok képesek furcsa dolgokat produkálni. Egyrészt nagyon cuki másrészt nagyon nyomasztó tud lenni annál, aki az előbb említett férfihoz hasonlóan nem tudja ezt mérsékelni, vagy kicsit visszfogni magát. Nem vagyok az a rideg ember, de ennyit nem tudok nyújtani, pláne, hogy nem is ismertem eléggé ehhez, ő meg minden átmenet és idő nélkül ragaszkodni kezdett.

De mondok valami életszerűbbet, az egyik barátnőmet. Ő például második randira már sütit sütött a srácnak és körülzsongta, azóta már azt hiszem, össze is jöttek. De ő mellé picurit naiv is, és könnyen belerángatták minden hülyeségbe (ő nyilván ment is egyből), aztán otthagyták, aztán megint belezúgott egy idegenbe, aki szórakozott vele, megint le akarta hozni a csillagokat, az meg megint átcseszte.

Általában jellemző rájuk ez a "bárki, csak szeressen azonnal" felfogás, tehát nagyon nem csinálnak abból ügyet, hogy mennyire ismerik az illetőt. Nagyon tudnak ragaszkodni, nagyon meg tudnak fojtani a szeretetükkel és nagyon azt akarják, hogy rájuk figyelj a nap 24 órájában. Persze ezért meg is tesznek mindent.