Vannak itt olyanok akik hasonló döntést hoztak korábban? Mik a tapasztalatok?

Miután 29 évesen szakítottam életem második barátnőjével, egy ideig próbáltam úgymond "felejteni" másokat "igénybe véve", ha már két idióta szociopatába botlottam, de nem igazán jött össze a csajozás, mert senkiben sem találtam semmi vonzót, semmi lábról leverő tulajdonságot. Kellett egy jó 2-3 év, hogy arra a szintre jussak, hogy inkább le se fosom őket, hanem mint már feloszladozott rózsaszín köddel, s kitisztult aggyal racionálisan rálássak a dolgokra párkapcsolatok terén.

Borzalmas visszagondolni azokra az időszakokra, amikor szerelmes voltam és sokszor felteszem magamban a kérdést, hogy hogy a genyóba lehettem ennyire lojális, naiv faszi. Na... ilyet soha többé.

Megoldás? Karrier, pénzkeresés, tanulmányok, tanfolyamok, testépítés, hobbik, szocializálódás, azaz szellemileg és fizikailag önmagam "lefárasztása", hogy ne legyen időm a múlton és a retkeken (nőkön) elmélkedni.

Az elmúlt néhány évben lett volna lehetőségem párkapcsolatra, de már csírájában elfojtok mindent, és mellesleg térdre borulhatnak elém a kedves cinikus nők, hogy nem szívatomm őket úgy, ahogyan az egyik ismerősöm, akinek megrögzött haditerve hátralévő életében, hogy minden nőt manipulál, átver, megvezet, kisajátít.

#12 te azért elég értelmes ember lehetsz, hogy néhány rossz tapasztalat miatt általánosítva reteknek nevezed az összes nőt...

Engem is csaltak már meg, engem is ért már csalódás, de eszembe nem jutna így általánosítani a férfiakat, mintha valami külön homogén faj lennének.

Meg aztán ki tudja, talán te is leszel még szerelmes, ne zárkózz el ennyire mereven mindenki elől.

...hát olvastam,aztán ennél a résznél-Ilyen előzmények után úgy döntöttem elfogadom ezt a sorsot és inkább..

és akkor vártam volna hogy normálisan fojtatódik kb így-

-és inkább átmegyek clint eastwood-ba és végigkúrom a rosszlányokon lévő 18-24 ig nőket abc sorrendben.

na de nem így folytatódott sajnos.

miért nem?

"Az elmúlt néhány évben lett volna lehetőségem párkapcsolatra, de már csírájában elfojtok mindent, és mellesleg térdre borulhatnak elém a kedves cinikus nők, hogy nem szívatomm őket ..."

Hm igen, a személyiségeddel van a gáz, nem a kinézettel.

Ezt kép nélkül megmondom.

Szerintem nem érdemes feladni. Ha az ember nem néz ki jól, akkor tény, hogy baromi nehéz. Illetve nem is nehéz, hanem inkább kimerítő és lehangoló. Rengeteg nővel meg kell ismerkedned, és ebből statisztikailag sok olyan lesz, akivel te együtt szeretnél lenni, ő viszont veled nem. Ez a századik eset után elég frusztráló.

De teljesen feladni hülyeség. Az mondjuk jó, hogy a pozitív dolgokra koncentrálsz. A sok barát pedig a legfontosabb dolog az életben, már az egészség után. Legyél elégedett az életeddel, és előbb-utóbb jön valaki. Elvileg.

#17, ezt nem a kérdező írta.

A haveri, baráti körödben nincs olyan nő akivel több is lehetne? Nekem az összes kapcsolatom rövidebb-hosszabb ideje tartó barátságból vagy ismeretségből lett. Senkit nem az utcán vagy neten szedtem össze...

N