Igazi antiférfiként végleg mondjak le arról, hogy valaha is lesz egy igényes (szájápolás, higiénia) átlagos külsejű barátnőm?

Lassan már a húszas éveim közepét taposom, de még egy csók sem csattant el. Az egyedüli pozitívumom, hogy arcra nem vagyok ronda (talán helyes?... de nem az a klasszikus jóképű sármos pasi). Viszont minden más téren olyan tulajdonságaim vannak, amelyek arra predesztinálnak, hogy sose legyen barátnőm:

* 169-170 centi vagyok

* 51-52 kg a súlyom

* Vékony (3,8 cm) a péniszem

* Félek a vezetéstől

* Sosem voltam még részeg

* Utálom a pálinka ízét

* Nem merek a csajok szemébe nézni (sosem szólítottam még le egyet sem, sőt alig beszéltem 1-2 csajjal életem során)

* Nem járok el sehova szórakozni (nem is lenne kivel)

* Kicsi a lábfejem (39-40)

* Nulla az önbizalmam (félek minden szituációban, hogy beégek kezdve a vásárlástól a beszélgetésig)

Úgy érzem, hogyha az önbizalmamat összeszedném, akkor a csúnya (molett, baltával faragott arcú) csajoknál még így is lenne esélyem, de egyúttal azt érzem, hogy a testi paramétereim miatt az átlagos csajoknál viszont labdába sem rúgnék. Márpedig nem leszek álszent és elárulom, hogy csakis min. átlagos gyengéd vonású csajokhoz tudnék vonzódni. Nagyjából ilyenekhez:

[link]

[link]

Főleg abban a tudatban, hogy arcra közel sem vagyok csúnya és a testalkatom/személyiségem miatt sok pasival ellentétben a finom intimitást jobban igényelném, mint a nyers szexet és természetes, hogy előbbit csak egy finom lánnyal tudnám élvezni. Akkor meg mi értelme lenne egy olyan csajjal együtt lennem, akihez nem vonzódok és ezáltal ő sem lenne boldog?