Szeretem a munkamat sokat dolgozok viszont jol is keresek de nincs magan eletem, szabad idom. Lanyok igy is randiznatok ha kiderulne hogy a ferfinek keves a szabad ideje?

Nekem sincs túl sok szabadidőm. még tanulok egyetemen, mellette itthon dolgozok is..mindig van mit csinálni valamelyikkel kapcsolatban.

Szóval, ha rólad lenne szó,hogy veled randizok ,akkor az összeegyeztetés nehézkesebb lenne, de ha van egy közös cél és akarat,akkor nem osztana szorozna a dolgon. Úgyhogy összességében , igen ,én randiznék egy hozzád hasonlóval.

Nem, abszolút nem zavarna. Legyen elérhető távon belül, legyen alkalmam legalább hetente egyszer-kétszer látni eleinte, a többi meg majd alakul, ha garantál is valamit számunkra ez a kapcsolat/ismerkedés, de az meg hosszú hónapok, évek dolga, mire két ember eljut arra a pontra, hogy össze tud bútorozni anélkül, hogy az túl nagy lemondásokkal járna, vagy túlságosan kizökkennél tőle, vagy a másik túl sok lenne hirtelen ( ez tértől is függ, nekem pl egy szobában élni valakivel huzamosabb ideig inkább frusztráló, kell egy kis zug, ahol csak én vagyok, ezt tapasztaltam).

Nekem sincs aok szabadidőm, mert nem is akarom, hogy sok legyen. Ez az időszak (20-30) pont a fejlődésem időszaka, ki akarok magamból sajtolni mindent, amit csak tudok, tanulmányi szempontból, edzés terén, alkotás terén, most falom a könyveket is, mert most lesz hasznos, most pörög az agyam, és tudom, hogy soha ennyire rugalmas időbeosztásom nem lesz többet, mint amit megengedhetek magamnak diákként, mégha néha soknak tűnik ez a terhelés is. Azt tudhatod, hogy amit te alkotsz és te teszel le az asztalra, megtérül. A tudás megmarad, a képesség megmarad, a pénzt megkapod... Egy másik emberrel nem ilyen egyszerű, sok dolog lehet viszonzatlan, vagy elvesztegetett idő, ezért sem szeretem a kapcsolataimat ez elé az építkezés elé hozni. Majd jön, én nyitott vagyok rá, de nem vagyok saját magam ellensége, hogy ráérjek mindig, és relatíve sok üres időm legyen, függetlenül attól, hogy lehetne, ha akarnám. És persze, kell az, hogy néha elmenj a haverokkal, vagy összebújj a kedveseddel, de az igaz szerelem úgy tölti ki az életed, hogy nem tölti ki az életed. Tudsz mellette te "Te" lenni és koncentrálni a saját dolgaidra, nincsenek rózsaszín felhőcskék, csak tudod, hogy van valaki, aki ott áll mögötted, és akihez fordulhatsz, akiben bízhatsz, aki motivál olykor, aki szeret, és akihez tartozol. Csak sajnos sok ember önzőn és éretlenül szeret, emiatt fél a legtöbb fiatal belemenni egy komoly kapcsolatba: mert fél, hogy semmi másra nem marad elég tere, és most nem a többi esetleges partnerről beszélek. Persze, egy kapcsolat sok energiát és figyelmet igényel, de nem egész hetes/napos/havi program, ami körül mindennek forognia kell. Hanem abban a pár órában vagy egy napban, mikor vele vagy, mindent elteszel és kikapcsolsz, és ő van, ő a fontos és kettőtök. Nem, nem a szex, az csak járulékos, hanem hogy szeretve vag, figyelnek rád, lazíthatsz, őszinte lehetsz, beszélhetsz bármiről, stb. Csak ezt kevesen fogják fel, és minőség helyett a mennyiséget hajszolva cuppannak az emberre heti 6x, miközben semmi más nem halad, csúszol a határidőkkel, elmarad egy-két edzés, lemondod a családi ebédet, nem alszol eleget, szétcsúszol, a másik meg írásban is a nyakadon lóg, te szereted, mert megfogott, és megengeded neki azt, hogy elvegye szinte azt, amibe ő maga is beleszeretett. Mert egy bizonyos életmód tett téged olyanná, amilyen vagy. Amilyen sikeres, amilyen kiegyensúlyozott, amilyen pozitív... Ne legyenek illúzióink, nem sok ember van, akinek a jó tulajdonságai és más javai mögött nincsen virrasztások, kínlódások, gürizések sorozata.