Társkeresőn miért nem képesek sokan reálisan látni saját magukat?

Több évig fent voltam társkeresőn, és mind férfiaknál, mind nőknél ugyanezt tapasztaltam.

Elvárások, feltételek, követelmények mások felé, miközben ők az elvárásaikhoz képest nevetségesen keveset tudnának cserébe nyújtani.

Tudom, hogy ez bizonyos mértékig kompenzáció, de egy idő után már csak nevetni tudok ezen.

Példa:

Tetszett társkeresőn egy lány, kissé duci volt, de engem nem zavart. Írtam neki egy udvarias levelet, melyre csak annyit válaszolt, hogy max barátom lehetünk, mert nem vagyok izmos, kigyúrt, nem vagyok sportos.

Elvárás a fitt életmód, de ő el van hízva. Nem bántásként értem ezt, de nem bírom felfogni.

Lány ismerősöm is mesélte, hogy társkeresőn ráírt egy csomó 40-50+-os fazon, mind el volt hízva, igénytelenek, de mindegyik adatlapján ott szerepelt, hogy náluk 30 felett senkinek sincs esélye, meg túlsúlyos lányok kíméljenek.

De én ugyanezt látom:

- elvárás a jó munkahely, de a fiú fogadja el, hogy a csaj minimálbéres

- elvárás a sportos, fitt külső, közben az illető túlsúlyos

- elvárás az, hogy a nő legyen konyhatündér szexistennő, miközben a férfi egy lerobban alkesz

- elvárás, hogy a pasi ne lakjon otthon, de a lány 28 évesen is a szüleivel él

stb.

Tudom, hogy vannak kivételek.

De miért jó ez? Ezek az emberek nem gondolják, hogy ha reálisan látnák a saját helyzetüket, akkor sokkal nagyobb esélyük lenne párt találni?

Nekik nem tűnik fel, hogy az elvárásaik túl magasak? Nem akarok beleszólni az életükbe, csak érdekel ez a hozzáállás.

Ti tapasztaltatok ilyet? Hogy kezeltétek?

Mi erről a véleményetek?