Nők, főleg 25 felettiek. Ti elkeseredtek és kiábrándultok (őszintén), ha egy 30 as évei első felében járó férfi, akivel netán ismerkednétek, hogy csak albérletben él? Dolgozik, normálisan keres. De lakásra valót pár évig még nem tud összegyűjteni.

"Szerintem ha van lakásod, és a férfi odaköltözik,de feleztek mindent, akkor nem merül fel a kihasználás gyanúja."

Miért, ha a nő költözik a férfihoz és feleznek mindent, az kihasználás?

Nem ábrándulnék ki. Másfél éve ismertem meg a páromat, aki akkor 31 éves volt és egy szál bőröndje volt itt Budapesten. Nekem valamivel több 26 évesen, mivel részben bútorozott albérletet találtam, ezért néhány alap bútort kellett vennem.

Szerintem a legjobb helyzet az, amikor olyan párt találsz, aki hasonló anyagi színvonalon él és a jövőképe is egyezik a tiéddel. Én pl. nőként nem szívesen költöznék oda úgy egy férfihoz, hogy feléljük az én megtakarításomat is, majd ha esetleg úgy adódik, akkor kalap kabát, mehetek egy bőrönddel, ugyanúgy, ahogy jöttem, csak már megtakarítás nélkül. Nekem kifejezetten megnyugtató az, hogy mindent együtt, közösen teremtünk meg, így ugyanakkora a részünk a közös javakban. Természetesen nem az a cél, hogy vége legyen egyszer a kapcsolatunknak, de mint anyagilag független nő, fontosnak tartom, hogy egyenlő esélyekkel induljunk minden élethelyzetben.

Éppen most költözünk közös lakásba.

30 fölött voltunk, mikor megismerkedtünk a férjemmel. Nekem akkor már volt saját házam, mert korábban évekig külföldön dolgoztam. Neki nem volt, mert volt egy hosszú élettársi kapcsolata előttem, együtt éltek régóta, de közöset nem vettek. (Legalább nem kellett pereskedni.) Ő költözött hozzám, feleztük a kiadásokat, kisebb felújításokat elvégzett. Később eladtuk a házat és vettünk egy nagyobbat közösen.

A nők nem a hitelmentes saját lakást várják el, hanem hogy valaki 30 fölött önálló legyen, lehessen vele jövőt tervezni.

Szerintem az már ttelesen szuper perspektíva ha pár éven belül össze tudja tenni bár sok más ember lenne ennyire céltudatos.

Sok a felelőtlen sültgalambra cáró tróger én azt tisztelem akiben ott van a tenni akarás és valós céljai vannak.

#15

Nagyokos, párommal most vettünk lakást. Igaz ugyan, hogy nálunk volt családi segítség, a fél lakásra rokonoktól kaptuk meg a pénzt és nekik fogunk törleszteni és nem a bankok s..ggét hizlaljuk.

De gondolkozz már, én nem vagyok tisztában a pénzügyi helyzettel?

Ember?! Az albérlet semmit se ér, kidobott pénz.

De gondolom neked se lakásod, se nem élsz egyedül, csak rinyálsz a szülői házból!

Mivel Mo-n az átlag fizetés kb nettó 130 ezer forint, abból egy fiatal hogyan vegyen lakást hitel nélkül?

Sehogy!

A hitel sajnos elkerülhetetlen, hacsak nincs egy jól fizető állásod.

A kérdező így is, úgyis hitelt fog felvenni. Ha meg most venne fel, akkor már most azt tudná törleszteni és nem más zsebét hizlalná úgy, hogy az a lakás nem lesz az övé.

12 vagyok. Kérdező, nincs teljesen igazad. A felvett összeget és a futamidőt a fizetésedhez kell igazítani.

Mi 20 évre vettünk fel 12 milliót (Budapest), aminek a törlesztőjét egy fizuból is tudnánk állni, direkt így választottunk. Emellett viszont sokat tudunk félretenni, így jó eséllyel 7 év alatt elfogy a tartozásunk. Valamint az 5 éves fix kamatperiódus végéig úgy tervezünk, hogy annyi kerüljön előtörlesztésbe, amennyi csak lehet, így a kamatok esetleges megugrása sem hoz minket gáz helyzetbe.

Nincs olyan, hogy így KELL hitelt felvenni. És olyan sem, hogy a hitel ördögtől való, az albérlet meg pénzkidobás. Az arányszabály az, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb ajánlatot és mihamarabb próbáljon meg szabadulni tőle.