Srácok, akik nem csajoztok. Örültök neki, vagy depisek lettetek miatta?

Sosem voltam az a nagy csajozós. Most egy válás után sem lettem olyan aki megy és bulizik és csajozik. Nem azért mert nincs igényem társra, hanem mert nekem egyszerűen nem megy. Rossz egyedül ez tény, reménykedek hogy a mindennapokban találkozom azért egy kedves nővel és valahogy összejövünk. Sajnos egyre jobban zavar hogy nincs senkim, nem az hogy depis vagyok emiatt, mert én egyedül is elvagyok, de azért nehéz így, jó lenne egy társ. Harminc felett viszont már elég nehéz, szinte mindenki kapcsolatban van már ebben a korban... Vagy aki szingli az kb a fent vázolt bulis életet éli, nekem olyan nő pedig nem kell.

Azt vettem észre magamon hogy ha leszarom az egészet és nem agyalok ezen, nem próbálok neten sem ismerkedni, csak a hobbijaimra és a gyerekeimre koncentrálok akkor jobb. De viszont ott van hogy ha nem teszek érte hogy legyen párom akkor egyedül maradok, és vén mogorva öregember leszek :) nem akarok az lenni....

Nagyon leépültem. Borzasztó érzés, hogy semmi örömet nem tapasztaltam a párkapcsolatokból. Még rosszabb érzés látni másokat együtt akik tapasztalják.

De gyakran elég csak egy nekem tetsző nőt látni és akár napokra lehangolt leszek.

Na nem mintha ne lennék alapból lehangolt, de előfordulnak elviselhetőbb napok is.

Nem igazán tudom teljesen lefoglalni magam, állandóan eszembejut a szánalmas életem. Gyakran nem tudok rendesen a teendőimre se koncentrálni.

Csak várom, hogy teljen az idő a halálomig...

28F

Örülni nem örülök, de nem vagyok depressziós emiatt. Úgy nagyon sosem volt a sportágam a csajozás, nagyon keveset "gyakoroltam". Sokszor rám jön az érzés, hogy kéne, meg de jó lenne (meg de jó volt), de eszembe jut valami más és nincs bajom. Annyira nem fáj, hogy tegyek is ellene valamit, nagyon jól elvagyok egyedül.

Mit csinálok helyette? Zenét hallgatok, kockulok, könnyítek magamon és dolgozok.

Azért kérdező, nagyon nem mindegy, hogy valaki azért nem csajozik, mert éppen nem akar, vagy azért, mert nem tud.

Márpedig 10-ből 9-en, akik ilyen helyzetben vannak, azért nem csajoknak, mert a nők szemében teljesen értéktelenek. Na most gondold el, hogyha valaki évekig, ne adj isten évtizedekig úgy élte az életét, hogy a nőktől csak elutasítást kapott, az szerinted hogyan érzi magát? Depressziósan. Magába zuhan, nincs, ami motiválja, a legfőbb örömforrástól elesik, magányos, megtört ember válik belőle.