Egy diplomás, csinos, fiatal nőnek tapasztalataitok szerint milyen igényei vannak társkeresés szempontjából?

Az megvan, hogy a diplomának semmi köze az igényekhez? Az ízléshez? Van diplomás nő, aki topmanagert akar, másnak meg mindegy, csak kedves legyen.

Tudod kérdező a diplomás emberek nem alkotnak egységes, különálló kasztot.

Nagyon változó. Eleve az már eltér mindenkinél, hogy melyik szakon tanul, és mi sodorta arra a pályára. Sok egyetemen is a proli, sajnálom, hogy ezt mondom, de a diploma nem ad intelligenciát, és emberi értékeket. Az adott pályán hasznosítható tudást ad. Kész. Pont. Minden mást jó esetben te hozol magaddal (bölcsész pályán a műszeretetet, segítő pályán az empátiát, műszaki pályán a problémaközpontú gondolkodást). Sokan enélkül is jönnek, aztán utólag borul a bili, hogy ja, mégsincs közöm a témához, csak jól hangzott a szak neve, és meglett a pontom... És esetleg meg tudom tanulni, amit elémtolnak, aztán vagy emiatt így is elvégzem, vagy öntudatra ébredek. Zárójel bezárva.

A magam részéről harmadéves egyetemistaként és úgy, hogy legalább ennyi év tanulás áll még mögöttem, és szeretem is ezt csinálni, szeretném, ha ebben a hozzám közelállók megértenének, stb... (szerencsére most így van) én elvárom a rokongondolkodást. Azt, hogy valakinek ne fájjon a tanulás, és szorgalmas ember legyen, összeszedett jövőképpel, konkrét célokkal, amiért nap, mint nap tesz, és amivel mindig számol, ha tervez. Elvárok egy normális megjelenést, ami reprezentálja azt, hogy az illető rendben van és igényes. Nem vagyok felszínes, de igenis jelenjünk meg és viselkedjünk már alkalomhoz illően. Nem, a farmer nem ünneplő, színházba sem, retkes hajjal és büdösen nem megyünk emberek közé, főleg nem randira, vagy ha mégis, igenis érezzük miatta magunkat szarul. Mert ez gáz, és aki el tudja magát viselni úgy, hogy ápolatlan és igénytelen (legyen szó külső megjelenésről, vagy arról, hogy valakinek ráfér a pofájára végigfacebookozni egy összejövetelt), annál komoly gondok vannak fejben. Illetve én elvárom, hogy az illetővel lehessen menni bárhova (és ne nyivákoljon, hogy mondjuk sétálnia kell, vagy csöndben maradnia), be tudjam mutatni az intelligensebb és műkedvelőbb barátaimnak (akikkel nem lesz bunkó meg nemtörődöm, és nem játssza a hattyú halálát, ha találkoznia kell velük, hanem próbál bekapcsolódni), illetve partner legyen minden jellegű témában velem beszélgetni. Nem baj, ha nem ért hozzá, de az látszik, ha mellé le is szarja. És igenis rosszulesik, mikor próbálnál valakinek mondani valamit, de lepereg róla a szó, mert egyszerűen buta és/vagy nem érdekli. Nekem szükségem van a párom személyében egy olyan beszélgetőpartnerre, aki nem csak meghallgatni képes, hanem reflektálni is arra, amit mondok, jó esetben hozzátenni ahhoz, és továbbvinni a gondolatmenetet. Emellett pedig elvárom, hogy támogasson, és elfogadja, ha nekem a kötelesség előrébb van a párkapcsolatnál, és nem fogok miatta felhagyni semmivel, ami eddig az életemben volt. Kivéve nyilván az ellentétes nem iránti érdeklődéssel, az kimerül benne. Akikkel jó kapcsolatot ápolok az egyetemen (szép nőnek tartom őket), és akik egyetemista nő ismerőseim baráti körben még más szakokon, hasonlókat fogalmaztak meg. Szerintem ha az ember magát értelmiséginek tartja, eléggé ambiciózus. És eléggé szeret fejlődni és előrehaladni, elvégre is a munkák többségénél a szakmai kompetencia feltétele a folyamatos továbbképzés. Na most, ha valaki ebben hátráltat, vagy eleve nem hozza azt a szintet, amin én nap, mint nap mozgok és amiben én gondolkodok, az nem elégíti ki az igényeimet. Félre ne érts, nem nézek le senkit a végzettsége miatt (és mint mondtam, nem is mindig jó indikátor), és talán nem is találkoztam még olyan embert, akivel ne tudtam volna elbeszélgetni és találni benne valami jót. Más kérdés, hogy párnak nem választanám. Az ember párja az elsődleges személy az életében a család mellett (legalábbis nálam), az ember a családját nem tudja megválogatni. A párját és a barátait igen, de míg barátból lehet több, partnerből csak egy. És általában többet is vagyok vele, mint a barátaimmal külön-külön. Szóval nagyon nem mindegy, milyen ez az egy ember, és szerintem mindenkinek szíve joga úgy megválasztani őt, hogy beleilljen az életébe. Lehet szó kompromisszumokról, de kompromisszumot kötni nem azt jelenti, hogy feldobsz mindent a szingli életedből, hanem azt, hogy társsal viszed végig, lehetőleg nagyobb lendülettel mindazt, amiért korábban is dolgoztál.

Én nem vagyok csinos, a 30 nem tudom, hogy fiatal-e, orvosnőként viszont kénytelen vagyok elvárni, hogy a másik tartsa tiszteletben a munkámat (túlóra, bizonytslan munkavégzés, hétvégi és éjszakai munka, továbbképzesek, otthon tanulás, oktatasi vagy kutatási feladatok), plusz azt is, hogy a hangulatomat, az önértekelesemet alapvetően a munka hatarozza meg, így vagy úgy de szinte mindig valamelyik részére gondolok. Sokat mesélek a betegekről és a kollégákról.

Ez nem elvi kérdés, amit előre eldöntöttem, hanem kényszer, mert ennyi és ilyen megterhelő feladatom van, és ennyire fontos nekem ez az egész.

17: szerintem sokan beszélnek a munkájukról. Az ember jó esetben szereti, és élvezi amit csinál, valamint minimum a napja egyharmadát munkával tölti, így nem csoda, ha foglalkoztatja, ha van róla mit mesélni.

Én problémásabbnak éltem meg, mikor a barátnőm gyűlölte a munkáját, a munkahelyét. Nem beszélt róla, viszont gyakorlatilag csakis negatív érzéseket táplált benne, és semmi pozitív élményt nem hozott onnan. Így nem lehet egy életet leélni.

Kérdés, a csinos az a 9-10/10es nőket jelenti, vagy lehet átlagosabb is, ha jól öltözik, ápolt. Plusz a menedzser BSC miért is nem diploma? Most össze vagyok zavarodva, mert nem értem, pontosan kiket értesz diplomások alatt. Nyilván szaktól is függhetnek az elvárások, meg egyetemtől is. Pl. aki vmi himihumi szakra került be fizetősre, az lehet olyan segghülye is, mint a franc.

De amúgy tényleg teljesen sokrétű. Én is diplomás vagyok, legjobb barátnőm is, de ő pl. elvárja, hogy szakmabeli legyen a párja, hogy megértsen minden szakszót, amit használ, én pl. a saját szakmámmal kapcsolatban nem.

Amit alapvetően látok:

- ha a csinosság mellett cicababás is a lány, akkor bizony elég magasan vannak a külsőre vagy a pénzre vonatkozó elvárások is

- ha nem feltétlenül, akkor első elvárás a műveltség, olvasottság, tájékozottság, intelligencia. Sokan vagyunk, akik összejönnének szakmunkással is, amennyiben az nem húzza a száját, ha színházba akarjuk őket hívni és nem az jelenti neki a párkapcsolatot, hogy tetszem neki és jól megdug párszor. Nem a foci meg a Való Világ az egyetlen beszédtémája. Nem néz, mint a kuka, ha beszélek egy olyan könyvről, amit illik ismerni, de nem volt kötelező olvasmány a többségnek gimiben, és pláne nem kezdi el, hogy sznob vagyok emiatt.

- jó pénzügyi kultúra

- ne legyen vele ciki megjelenni elegánsabb rendezvényen (tudjon viselkedni, alkalomhoz öltözni)

- ne legyen egybites a humora