Van olyan, hogy valakit annyira tönkretesz egy szakítás, hogy a másik nem szemében értéktelenné válik?

Nem tudom, ez mennyire számít annak... Az egyik barátnőm 25 évesen házasodott össze a volt férjével. Azt megelőzően 4 éves boldog kapcsolat, azután is boldog 5-6 év. Aztán kiderült, hogy nem lehet gyereke, a férje meg elkezdett kikacsintgatni a kapcsolatból, sokszor láttam rajta, hogy meg is ütötte, legalábbis a belilult foltok alapján az arcán, a nyakán és a karján. A nő meg betegesen imádta ezt a fszfejet továbbra is, amíg be nem adta a válópert. Utána jött nála egy idegösszeroppanás, emiatt, és 3 év pszichiátria. Most nagyjából egészben van már, de sosem lesz olyan, mint volt. Gyanítom, eleve olyan volt a személyisége, ami hajlamos előhozni hasonlókat, mert sosem számított kifejezetten stabil nőnek, de ennyire ingatag és törékeny sosem volt, hogy nyugtatókkal meg minden szarral tömi magát, másképp elaludni sem tudna és társai. Most alakulgat neki valami kapcsolatszerű, de ebben is retteg, és minden nap el akar menekülni szinte belőle, mert mi lesz, ha... És amennyire ismerem a férfit, egyáltalán nincs oka ettől félnie, dehát volt ez így az előzővel is.

Sok oka lehet. Nekem szakítás után kb. 4 hónappal mindig lett új barátnőm. Aztán egyszer egy nagy szerelemnek lett vége, nagyot csalódtam, akárhogy igyekeztem nem jött össze utána semmi, én sem értettem, akkor kb. 2 évig voltam egyedül. Talán a sors keze, nem tudom.