A net tönkrement, a valóság pedig ciki lett?

Sehol nem lehet ismerkedni.

Nézzük mi a helyzet a valósággal:

Mindenki jár legalább középsuliba, valaki ezután még egyetemre is megy.

A lényeg hogy az iskola mindenkinél ott van fiatal korában mint elsődleges közeg, ahol tud ismerkedni.

De ez is teljesen a szerencsén és véletlenen múlik, hogy épp jó osztálytársakkal hoz-e össze a sors.

A legtöbb suliban épp hogy időd van arra hogy két szünet közt lerohanj a következő órád termébe, elugorj mosdóba, ha éhes vagy gyorsan a fejedbe tömj egy szendvicset, That's all.

Nem tudsz ismerkedni más osztályokkal, max ha van valami közös órád egy évfolyamodba tartozó osztállyal.

De tulajdonképpen, van kb 25-40 ember, akiknek átlagosan a fele ellenkező nemű, szóval 12-20 ember, akikkel LEHETŐSÉGED van egyáltalán ismerkedni. Azért elég kicsi ez a lehetőség, szóval nem hiába ritka hogy egyáltalán kapcsolat kialakuljon bárki közt. És nyilván mindenki ebből is a leghelyesebb, legviccesebb, legszebb 2-3 valakivel jönne össze.

Ugorjunk, sulin kívül vagyunk.

Hogy középsuli vagy egyetem után az mindegy.

Hol ismerkedsz?

Buszon? Vonaton? Metrón? Villamoson? Az utcán?

Eléggé logikus lenne, hisz az életünk felét azzal töltjük hogy A pontból B pontba rohangálunk, munka, bevásárlás, vagy akármi miatt.

Csak egy gond van: ha valaki reggel 7:30-kor a buszon zötykölődik, az agya félig még fel se kelt, és a töke kivan mindennel, akkor biztosra veheted hogy nem ismerkedni szeretne a buszon. Kényelmetlen, kínos, zavaró helyzet és helyszín.

A nap vége ugyan ez, miután mindenki lehúzott 8 órát valahol, utána nem valami random idegen próbálkozására kíváncsi az ember.

Szóval a közlekedés kiesik.

Mi van még?

Esetleg ha van szabadidőd, és alapvetően is szeretsz olvasni, netalántán egyetemista vagy, akkor a könyvtár egy jó hely. Legalábbis a nagy megyeszékhelyek könyvtárai, és az egyetemvárosok könyvtárai.

De hogyan? Nyilván senkit nem akkor fogsz megzavarni, amikor épp ezerrel jegyzetel a molekuláris biológia ZH-ra.

Meg kell várni amíg végez (1-4 óra) aztán megszólítani. Csak hogy ez is annyira váratlan, és kellemetlen a legtöbb lánynak (én csak saját tapasztalatot tudok írni, amit lányoknál tapasztaltam) hogy biztos koptatás a vége.

Munkahelyen meg esélytelen ismerkedni, ha fárasztó, ha végig pörögni kell. Plusz ha már fiataloknál tartunk, a fiatalok többsége diákmunkázik. A diákmunkákon pedig a legtöbb esetben nem vegyes, hanem tisztán fiú, tisztán lány csoportok vannak. Egy raktári pakolómelón egy darab lányt nem lehet találni, mert srácokat hívnak.

Egy átlag felnőtt, különösen ha fiatal azért havonta-kéthavonta elmegy inni baráttal, ha lány akkor barátnővel.

De ha mindenki baráttal, barátnővel megy inni, esélytelen hogy egy "vadidegen" bármi nemű ismerkedést kezdeményezhessen. Most mindenki képzelje el hogy haveri társaság nagyban beszélget, nevetgél egy-egy korsó sör (pohár bor) felett, és valaki kívülről csak úgy megszólít valakit hogy "szia". Irreális, kínos, életszerűtlen.

És ennyi. Egy átlag ember hova járna még?

És itt jön a képbe a net: a net "elvileg" rengeteg lehetőséget takar. Legendák szerint egykor még a Gyakorin is lehetett ismerkedni.

Ma mit tapasztalhat az ember?

Fake profilos hülyegyerekek regisztrálnak mindenhova unalomból, akik egyébként nem is keresnek párt, és ha valakire anoniman ráírsz akkor esélytelen hogy személyes ismeretségbe alakuljon a dolog. Mert mindenki azt vizionálja a netre hogy itt mindenki pedofil meg mindenki ukrán szervkereskedő aki kloroformos zsebkendővel szedi a gyanútlan áldozatait.

De facebookon se jobb a helyzet. Ott is már mindenki paranoiás, és ha nem közvetlenül vagytok ismerősök, és úgy akarnátok beszélgetést kezdeményezni hogy csak szimplán szimpatikus a profilképe a másik félnek, már jön a tiltás.

Hol a francban ismerkednek az emberek?