Egyszer biciklizés közben, egyszer pedig vezetés közben megpillantottam egy-egy szép lányt akik tetszettek. Azóta bánom hogy nem tettem. Gáz hogy ilyenekhez kell folyamodnom ahhoz hogy lehessen barátnőm? 22/F

Mindkét alkalom olyan volt hogy ha lett volna bátorságom megkérdezhettem volna a nevüket, a környéken volt mindkét alkalom szóval valószínűleg a közelben laknak ráadásul ők is.

Válogatós vagyok és kevés olyan lány van aki tetszik, szimpatikus és ránézésre úgy érezném hogy akár összepasszolhatunk. Olyan suliba járok ahol rengeteg a lány, szerintem olyan 80%. Ritka hogy valakin megakadjon a szemem és lássak benne fantáziát, mert lehet hogy épp a kezében cigit tart ami számomra kizáró ok, vagy csúnyán és bitch módon beszélget a barátnőjével.

Értelmes és jól nevelt fiúnak tartom magam, úgy érzem hogy az eddigi 3 barátnőmmel rendes voltam és jót akartam nekik mindig, hűséges társuk voltam. Volt egy kb. 5 éves periódus mikor nem volt barátnőm és nem szeretnék újabb ilyen időszakot. Nagyon vágyom újból egy lány szeretetére. Ehhez viszont azt érzem hogy - bár azt mondják nem jó erőltetni ezt a dolgot meg rágörcsölni - mindenképp meg kell ragadnom ezeket az alkalmakat pl. utcán ismerkedés stb., különben egyedül leszek még évekig.

Jól öltözködök, jó kocsival járok, azt mondják hogy helyes vagyok bár a lányokon mindig azt érzem hogy ha így is gondolják direkt nem akarnak ösztönözni egy mosollyal vagy egy hosszabb pillantással arra hogy esetleg odamenjek hozzájuk. Erre nem is számíthat senki ugye?

Szomorú belegondolni de az az igazság, hogy két barátnőm mel random módon az interneten jöttem össze.

Jó gimnáziumba jártam és nem egy hétköznapi #fullba #skacokkal raj csávónak tartom magam akik amúgy megkapják azokat a lányokat akik nekem tetszenének bár valószínűleg agyilag már kevésbé. A lányok többségén akik körülvesznek a mostani suliban ugyanezt érzem. Ha nem vagy olyan aki játssza az eszét és divatozol orrba szájba akkor észre sem vesznek.