Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedülálló fiatal férfiként mit tennél a helyemben? (őszinte magyarázat)
26 éves szingli srác vagyok. Egyedül élek, egy számomra ismeretlen városban. Nincs nagyon hely szociális életet élni, mert minden este nem ülhetek a kocsmában-kávézóban.
Munkahelyemen nincsenek korombeliek mindenki bő 10 évvel idősebb. Nem ismerek senkit, nincs haveri bandám stb.
Nemrégen szakítottunk a barátnőmmel, teljesen magányosnak érzem magam, hazamegyek, és senki sem vár, még annyi sincs hogy rácsörgök valakire, hogy igyunk meg egy sört.
Mindenhova egyedül járok.
Néztem lehetőségeket, tanfolyamokat, hobbykat de ebben a városban semmi sincs ami érdekelne.
Uszodába járok el, meg edzeni. Uszoda-> tele nyugdíjas papa-mama párossal, mókás ugyan hallgatni egy két régi storyt de nyilván nem erre vágyok. Edzőterem: lányok-nők alig, ha be is jön egy egyből 2-3 an körbe is veszik.
Szüleim-családomhoz hazajárok kicsit gyakrabban így hogy egyedül vagyok, de teljes töltöttséget az sem ad.
A korombeliek társaságára lenne szükségem, bandázni, haverokkal, csajokkal, stb, és önfeledten jól érezni magam, nem pedig ülni ebben az állóvízben...
Ti mit tennétek a helyemben? Íme pár terv:
1. Elköltözés innen, egy nagyobb nyüzsgőbb városba, új munkahely stb.
2. Elköltözés külföldre (bár ott megint csak kevés szocializálódást látok, de nem nagyon lenne időm agyalni a napi 12.15 óra munka mellett )
3. Maradni itt, és belevetni magam a társkeresésbe, minden netes vagy nem netes formában (most ebbe kezdtem bele, leköt, de önbizalmat is von el, hogy kevés választ kapok stb)
Ha van párom, nincs bajom a várossal egyébként, úgy élhető. Bosszant és frusztrál, hogy amerre megyek és körül vagyok véve emberekkel, mindenki párban-házasságban-kapcsolatban x ideje, és rajtuk ez a hatalmas nyugalom, megelégedés stb. Nem irigylem, csak én is szeretném ezt elérni, pláne, hogy jópárszor voltam már ilyenben, és akkor én is más voltam.
Most kezdem elveszíteni már a motivációt, és úgy érzem kikészít a magány.
Pszichológushoz is el kellett hogy menjek ez miatt, vázoltam az ötleteimet, és arra világított rá, hogy kezdetnek jó lehet ha elköltözöm, és új kihívásokat keresek.
Leírom mivel sokan kérdezitek.
Alföldi város, Kiskunhalas.
Borzalmas a tény, hogy huszonéves nők tényleg alig vannak, bárhova és bármikor megyek, bárhova mozdulok ki.
Gimis korosztály bezzeg mint égen a csillag, de nekem nem célom egy 16-17 évessel bohóckodni.
Szóval én elengedtem lélekben ezt az egészet, társ keresőzök, de nem fűzök hozzá sokat, időelfoglaltságnak jó. Nagyon nagyon a költözés felé hajlok, valami nagy lüktető városba.
A közelben ez pl Kecskemét, vagy Szeged, de én Szegedet annyira nem szeretem. Inkább messzebb gondolkoznék, Pest, Pécs, Szombathely, Fehérvár ilyesmi...
én szakítófélben vagyok a párommal (10 éves kapcsolat), iszonyatosan átérzem a helyzeted, minden szempontból, bár én 6 évvel idősebb vagyok. Én se tudom, hogy merre az előre, de talán tényleg az a legjobb ha az ember egy picit megpróbál hátradőlni és hagyni folyni a dolgokat a maguk módján. Persze ezt könnyű leírni, meg tudni, sokkal nehezebb adaptálni és alkalmazni.
Ha a költözés mellett döntesz, akkor (ha rám hallgatsz) válassz egyetemvárost. Én Pécsett laktam a párommal, jó választás, több ezer korodbeli járkál minden este, minden nap. Sőt, kezdőlökésnek én is nagyon szívesen bandázok veled, megiszunk egy sört, nyomunk egy fifát, akármi. Aztán alakulnak a dolgok.
A lényeg, hogy ne erőltess semmit (az elköltözés az nem ilyen). Csak azt csináld, amihez kedved van. Ha ez egy koncert, akkor azt. Ha hobbi, akkor azt. Ne azért menj el tánctanfolyamra, mert ott sok a nő, hanem mert te tényleg táncolni akarsz. Érted mire gondolok, ugye? Minden más csak erőltetés és az nem fog eredményre vezetni sajnos.
Aztán majd alakul. Az élet néha szar, néha iszonyat jó. Mindegyik elmúlik. Sajnos és hálisten.
Kiskunhalastól sem Szeged, sem Kecskemét nincs messze.
Miért probléma bemenni Szegedre (nyilván kocsi nélkül nehezebb, de azért nem megoldhatatlan)? Tele van egyetemista lánnyal... :)
ez igaz, nincsenek messze. Csináltam is párszor ilyen lődörgős napot.
de jobb lenne azért a hétköznapokban is legalább látni korombelieket...
Fuhh, nem csodálom, hogy Kiskunhalason így érzed magad. Ott születtem, ott éltem a gimis éveim végéig, bőven elég is volt belőle. Egyetemre már Szegedre jártam, eszembe se jutott volna visszamenni vagy hasonlóan pici helyre menni.
Én is amondó vagyok, hogy ha tudsz, akkor válts, keress munkát más, nagyobb városban és költözz el.
utsó: itt nem az a baj, hogy körberajongják őket, hanem hogy nincsenek, illetve nagyon kevés. tehát fizikailag nincs.
gondolom külföld, vagy más városokban élnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!