Hogy tudja megállni a helyét a munkahelyén egy olyan ember, akinek harmincvalahány éves korára sincsen se felesége, se családja?

Akinek nincs családja, nincsenek magánéleti gondjai az általában sokkal jobban terhelhető munkaerőnek számít.

Az embereket általában leszívja egy párkapcsolat/család, hiszen abba is rendkívül sok energiát kell befektetni.

És ugye akinek nincs családja, azon nincs felelősség. Sokkal kockázatvállalóbbak lehetnek így a munkájukban, ami szintén sok helyen nagy előnyt jelenthet a munkáltatók szempontjából.

Nincs család =

- nincs senki, aki miatt sietni kell haza/oviba/suliba

- nincs beteg gyerek miatti távollét

- nincs kialvatlanság/összeszedetlenség

A kedves munkatárs koncentrálhat csak a munkára, mindig elérhető és bevethető.

Ahogy a 13 írta. Az egyedül élők mozgósíthatok a legjobban.

Bármikor bejöhet melózni mert reggel, este, ünnepen...

Nem kell rohangáljon a magánéletében gyerekkel.

Sokkal több ideje van magára, ha vége a munkának / 7 végén azt csinál amit akar. Ha felhívja egy barátja h adott napon felmenne hozzá dumálni és mondjuk közben megisznak v mit. Senki nem fog ugatni h nem lehet.

Akkor takarít amikor akar. A pénzét 100 %-ban magára költheti...

Pl 3 gyerekes ismerősömnek kb soha nincs pénze.

Tessék nézd meg.

https://www.youtube.com/watch?v=4-x-8vt4T2Q

Nem mindenki vágyik családra meg állandó kapcsoltra.

A többiek jól leírták. Nálunk a legjobb munkaerő az egyedülálló vagy hosszabb, gyermektelen házasságban élő személy. Nem siet haza, nem telefonálgat, hogy mi van a gyerekkel, nincs óvodai beszoktatás, nincs nyári szünet, jobb eséllyel fog túlórázni, mert nem rinyál otthon a felesége/férje és hasonlók. Külföldi tanulmányutakra és programokra is bevethető, szemben a családossal, aki nem fog két évre elmenni a tengerentúlra, mert ott van dolga...

A kapitalizmus nem családkompatibilis, nem véletlen marad sok karrierista nő is gyermektelen.

13asnak van igaza

Karrieristák

A munkájuk teszi őket boldoggá

legjobb munkaerők!