Magas, jóképű srác miért lehet csendes, visszahúzódó?

Talán, mert ilyen a természete.

A barátom is csendes, introvertált, pedig magas és jóképű, és a pénisze is nagy.

"és a nőkön kívül"

Az a baj, hogy ezt hiszitek. Közben meg én örülnék a legjobban, ha nem találna be online vagy személyesen valami félőrült minden héten.

#13

Persze most ezt mondod, de ha nem ez lenne, akkor jönnél kiírni a kérdést "hogy miért nem teccek a pasikáknak ?". Ezzel a válasszal inkább azt bizonyítod, hogy nektek semmi sem jó.

Ésss ismét ott tartunk, hogy egyesek szerint az introvertált személyiség egyenlő a lelki defektussal. Bravó. [link]

Ha valakinek introvertált a lelki alkata, az nézhet ki úgy, mint a bredpitt, akkor sem fog szombat esténként "Waoouuu, bébi, jó a segged!" felkiáltással háremeket felszedni. Nem azért, mert ne lennének meg a fizikai adottságai, hanem mert egyszerűen nincs erre igénye.

Gondolkodtam, hogy válaszoljak-e de végül csak megteszem.

Szóval nálam a fő probléma az, hogy eleve olyan családba születtem bele ahol nem volt divat soha a nagyzolás sem a nagy házibulik sem a nagy társaság. Eleve nem vagyunk gazdagok inkább erős középosztálybeliek mostanra. Gyerekkoromban -neveltetésből kifolyólag, nem tudom?- is csendes voltam (talán anyukámtól örököltem) és reálisan is nézve aranyos kisfiú voltam. Valamiért azonban a fiúk nagy többsége sosem bírt. Ez azt jelenti, hogy volt egy-két barátom de nem az a tipikus srác akinek mindenki haver. A menőség hiányában idővel a lányok szemében sem voltam sokra tartva amire rátett még egy lapáttal a vezetéknevem amiért mindig csúfoltak, milyen a gyerek? Folyton kicsúfolják egymást mindenért. Ez a csúfolás megmaradt egész 13-14 éves koromig noha fokozatosan halványodott. Nem voltam divatos, nem volt jó frizurám, okostelefonom stb. és fokozatosan elkezdtem befelé fordulni aminek az eleve visszafogott személyiségem eleget is tett. így éltem a kamaszkoromat minden bulitól, csajoktól elzárva mivel bennem volt a sok sérelem, minden csúfolás "szövege" bennem él a mai napig bár már nem olyan keserűen mint néhány éve. Nem tetszettem magamnak sem a gyerekes arcom miatt és sovány testalkatom miatt. Másnak már 16-17 évesen szakálla van esetleg vaskos, sűrűcsontú gyerek vagy eleve jóképű már annyi idősen. Mindig csak a szemlélője voltam mindennek, visszatekintve az általános és középiskolára olyan mintha egy filmet néznék ahol történtek események de soha nem velem, én csak néző voltam. Igaz tetszettem néhány lánynak de nem is tudtam kihasználni a sok komplexus miatt meg gyerek voltam és nem is érdekelt úgy a téma sem. Aztán 18 éves koromtól kicsit kinyitottam a szemem, rádöbbentem arra, hogy viszonylag jónak mondható az ízlésem ruhák terén és elkezdtem öltözködni is. Fodrászhoz kezdtem járni és sportolgatni hobbi szinten. Ezek mellé alakult az arcom is, a magasságom pedig elérte a ~186 cm-t. Most 20 éves vagyok és mostanra jobban tetszik az amit látok ha a tükörbe nézek. Hirtelen elkezdtem több lányt érdekelni, többen szemeznek velem de ennyiben sajnos ki is merül a dolog. Bár helyesnek, jóképűnek tartanak én vagyok a "tudod az a szép szemű pasi" én még mindig olyan vagyok belül mint régen. Mivel minden kimaradt az életemből a lányokkal való tapasztalatszerzés felnőtt fejjel kicsit nehéz ezt behozni most, az, hogy nem csókolóztam még ennyi idősen szintén abszurdum a mai világba. Elszúrtam így már modell külsejű lányokat is amit örökre bánni fogok de azt csak én tudom, hogy mi miért történik. Kifelé azt mutatom, hogy rideg vagyok akit nem érdekel senki, legbelül viszont érzékeny kisfiú vagyok még mindig aki fél kezdeményezni egy lánynál vagy fél attól, hogy nem üti meg azt a szintet lelkileg mint egy velem egykorú tapasztalt srác, félek a szextől is ha sor kerülne rá, szégyenlős vagyok, tehát minden rossz egyben. Bulizni sem járok a gátlások miatt így arra sincs esélyem, hogy elmegyek egy szórakozóhelyre a barátokkal aztán majd lehet lesz valami, egyetemen pedig erre bőven lenne esély. Végezetül, ha egy lánynak tetszek akkor ő is felteheti ezt a kérdést, hogy miért vagyok ilyen? Hát ezért.

19 Én nagyjából azonosulni tudok a helyzeteddel, bár nekem nem voltak ilyen csúfolódásbeli sérelmeim. És az egészben az a sz.r, hogy ezen az egészen csak te és csak én, önmagunk tudnánk változtatni. Nem vagyunk rossz emberek, lehet valaki boldog lenne velünk, csak mivel férfinak születtünk így ezen a téren magunkra vagyunk utalva. Egy nőnek ilyen háttérrel is vannak esélyei, mert bepróbálkoznak náluk, de számunkra ez az út szinte esélytelen.

Én néha próbálkozok vagy próbálkoztam, de elég nehéz összeszedni olyan valakit akire vágyik az ember még akkor is, ha egy élvonalbeli pasiról van szó, nemhogy akkor ha egy olyanról aki nem annyira népszerű a nők körében és nem annyira nyitnak felé.