Hogyan győzzem le ezt a paranoiát?

Teljesen átérzem, én is hasonlóan kattogok egy hasonló dolgon (konkrétan attól, hogy abból lesz baj, hogy csak óvszerrel vagyok hajlandó védekezni -ez egy korábbi tapasztalat miatt van így, konkrétan a srác az első szexnél nem akart ilyesmivel szórakozni és anélkül, hogy megkérdezett volna, kikerülte ezt a lépést, mondván, hogy ha nem megy el, nem lehetek terhes, amíg le nem rúgtam magamról, utána 2 hét hajtépés következett, hogy ne jöjjön belőle össze semmi), és most ismerkedünk egy másik sráccal egy ideje, és egyszerűen tudom, hogy ő más ember, és tündéri, és minden, de annyira nem tudom magam rávenni a szexre vagy az intimebb összebújásra, hogy nem tudom, mi lesz... Pedig kezd bennem is kialakulni iránta vonzalom (2-3 hónapja randizgatunk), mégis ott ez a gát, az aggodalom, meg minden rossz érzés, ami elég, ha eszembe jut, vége a hangulatnak.

Mivel nem akarom átverni, és nem akarom, hogy azt higgye, ez is valami hülye próba, valószínűleg beszélni fogok vele, úgy ámblokk az egészről. Lehet, hogy ezzel végleg elásom magam, de szeretném, ha nem értene félre, és tudná, hogy miért vagyok olyan, amilyen, és az nem azért van, mert nem tartom vonzónak. (Szerintem ezt hiszi, kicsit úgy érzem rajta.)

Szerintem érzi az ember, hogy ki ér annyit úgymond, hogy beszéljetek erről komolyabban. Érthető, hogy nem vár az ember örökké, bevallom, még én is tudnék türelmetlen lenni bizonyos idő elteltével, pedig én nő vagyok.:) Viszont szerintem az, ahogy valaki viselkedik veled ezt megelőzően, és az, hogy nem minden témának a szexualitással kapcsolatos dolgok a vége, sokat elmond. Tudom, sok nő ezt tutyimutyi dolognak tartja, és jó dolog kacérkodni a másikkal, meg kicsit kétértelműsködni, de azért szerintem látszik, hogy ki miben gondolkodik, és mikor valaki érzelmekkel áll hozzád, az egészen más, mint mikor valaki elvisel, hogy puncit kapjon végül. Érdemes egy laza, barátias dologgal indítani, nem kőbe vésett szabályokkal, hogy most akkor mi randizunk és ebből lennie kell valaminek.

A szexen sok múlik, de érett ember belátja, hogy a legtöbb esetben nagyon szépen össze lehet csiszolódni. Anno én is féltem ettől (az akkori párom sokkal tapasztaltabb volt), de elütöttem tréfával, hogy lehet, hogy béna leszek, de legalább tanítható. És úgy is volt, visszajelzett végig, hogy mi nagyon jó, mit csináljak másképp kicsit, és nálam is így volt, a szex nem olyasmi (bár szerintem ezt te is tudod), mint a filmekben, hogy az emberek nem egyeztetnek közben, vagy nem hangzanak el kívülről röhejesnek tűnő mondatok...

Ami még segíthet, szerintem az, ha a bizalmasabb fiú ismerőseiddel beszélsz erről kicsit. Csakhogy lásd a dolgokat férfiszemmel. Nekem legalábbis segített, mikor előjött a téma, és valamennyire eloszlatták bennem a félelmet. Nem mondom, hogy meg is győztek, de legalább nem hiszem totál magabiztosan, hogy sosem lesz jó velem a szex a másik félnek, csak ha elkezdem azt a szájbabäszott gyógyszert szedni, amitől mindenki hízik, rosszul van, vagy hullik a haja, vagy közben random terhes lesz, vagy tudja a fene, nem akarok szedni ilyesmit akkor sem.

Már miért kéne éveket váratni?

Igaza van, felnőtt ember, te is, nem tketlenkedni kell.