Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyedül fogok így maradni?
Próbálom rövidre fogva a lényeget leírni.
Úgy alakult az életem, hogy a szüleim meghaltak, ezért hazaköltöztem Bp-ről falura néhány éve.
Van házam, autóm, megtakarításom, relatíve jó munkám, amit szeretek is, szorgosnak tartom magam és úgy gondolom, hogy emberileg a legtöbb embertől "jobb" vagyok vagy mondjuk úgy, hogy próbálok mindig ember maradni (sajnos akkor is, ha nagyon szarul jövök ki belőle...). 27 vagyok és egyre inkább attól tartok, hogy egyedül fogok maradni, nem lesz senkim.
Amíg nem laktam itthon (mondhatni kb. 9 év), megszakadt a kapcsolatom a régi, helybeli haverokkal, így baráti társaság nélkül maradtam. Persze felvehetném velük a kapcsolatot, de kb. mindannyian alkeszok lettek, így nem vágyom a társaságukra.
Tehát nincsenek olyanok, akikkel elmehetnék ide-oda és ismerkedhetnék, egyedül pedig nem fogok, mert akárki akármit mond, egyedül menni pl. szórakozóhelyre elég para.
Így abból áll egy átlagos hétköznapom, hogy 7:30-kor indulok dolgozni, 17-re hazaérek, internetezek, sorozatot nézek, foglalkozok a kutyával, megcsinálom a szükséges ház körüli tennivalókat. Ebbe kezdek belefásulni...nem kicsit.
Ezekhez párosul az, hogy nem tudok megbízni könnyen az emberekben korábbi tapasztalatok miatt és nincs önbizalmam.
Gondoltam rá, hogy regisztrálok internetes társkeresőre és szerencsét próbálok, azonban ezzel kapcsolatban is problémákat találok. Az egyik az előbb említett önbizalom hiánya, másik az, hogy nem gondolom magam szép embernek (szerintem nem vagyok egy bányarém és szerintem vannak sokkal csúnyábbak is, de én így érzem) ezért nem számítok sok sikerre, illetve nem szívesen raknék fel publikus képet, mert elakarom kerülni, hogy véletlenül egy ismerős megtaláljon :D ha pedig nem publikusként teszem fel, akkor lehet ráírok valakire, aki nem is fog vele foglalkozni, mert nem lát az üzenet mellett egyből egy képet is.
Plusz nem vagyok kigyúrva (és nem is akarok), viszont úgy vettem észre, hogy manapság a legtöbb lánynak, hölgynek ez imponál.
Ezekhez társul még az a tény, hogy a legtöbb hozzám hasonló korú vagy fiatalabb lány városon él, akkor nem szívesen költözne falura. Én kompromisszumkész, alkalmazkodó vagyok, de a költözés kizárva, mivel most is csak azért lakok itthon, mert nagymamámmal élek, akinek sokat köszönhetek az életemben.
Ezeket figyelembe véve jelenleg úgy érzem, hogy vagy egyedül fogok maradni vagy összejövök egy helybelivel "kényszerből" vagy "megtalálom a tűt a szénakazalban". Az első 2 opciót jó lenne elkerülni valahogy :D
Valakinek van tuti megoldása?
válasza: válasza:Ja, egyébként -bár nem hiszek benne, de- ha úgy alakul, akkor akár itt is ismerkednék :D
Persze nekem is van egy "ideálom", mint szinte mindenkinek, de nem ragaszkodok hozzá, szerintem mindenkinek más áll jól, így hülyeség ez alapján dönteni, plusz a belső fontosabb, mint a külső. Így az alapvető "elvárásom" csak annyi, hogy arcra legyen szimpatikus az illető és ne legyen molett/túlsúlyos/kövér. Mivel a lányok általában vastagabbnak vélik magukat a valósnál, ezért pl. a Barátok köztből Hanna vastagabb napjaiban még simán belefér, mert az nem túlsúlyos, hanem kívánatos :D
Én egyébként 185 magas vagyok és 85 kg átlagos testalkattal. Barna haj, kékes-szürkés szem. Közeli ismerősök és munkatársak szerint "jó ember" vagyok, de ezzel eddig semmire se mentem. Negatívumot már soroltam a kérdésben :D de az is akad még.
1.: most először írtam ezt ki. Nem szeretem sajnáltatni magam.
3.: persze nem ismerek itt mindenkit, de sajnos nem igazán. Az első lány, akihez "közöm volt" itteni volt, de már házas, illetve amíg nem laktam itthon, addig viszonylag sok változás történt a lakosság terén.
válasza: válasza: válasza:Tuti megoldást ilyen témában? Hú barátom, azt nehéz lesz találnod. :D
Én mindig azt mondtam, azért nem gyúrom ki magam, mert a kigyúrtakat akaratlanul is párosítják a kis szerszámmal... :D Meg hát a gömb egy baromi szexi forma. :D
Hasonló cipőben járok, mint te, csak én 31 vagyok. A korombeliek mind most szülnek, vagy már szültek is, 200 éves párkapcsolatuk van, amiből akkor se lépnek ki, ha rühellik a pasijukat... :D
Úgyhogy ez nem könnyű dolog...
6.: igen, ezeket én is látom és hallom, de olyan társaságban, ahol a szórakozás fő formája az ivás, már nem érezném jól magam.
7.: a legtöbb idős(ebb) korú már nem hajlandó ilyen változásokra plusz pl. ő itthon élte le az életét, itt ismer mindenkit, illetve sokat köszönhetek neki, így nem szakítanám ki ebből a közegből.
8.: persze tudom, hogy nincsen tuti megoldás :D magam se tudom miért kérdeztem rá.
válasza:"úgy gondolom, hogy emberileg a legtöbb embertől "jobb" vagyok vagy mondjuk úgy, hogy próbálok mindig ember maradni "
Az mondjuk tök jó lenne, ha nem néznéd le az embereket. Nem az emberek többségét, el kell hogy keserítselek, de a legtöbb ember jobbnak tartja magát a legtöbb embernél. ;)
Kit érdekel hogy milyen színű a szemed? Ezt a részt azért emeltem ki, mert ez is csak növeli a felesleges és lényegtelen információk halmazát, ami az irományod 90%-át öleli fel.
Az meg, hogy nem szivesen raksz fel publikus képet, nehogy az ismerőseid megismerjenek, akik ugye többnyire alkeszok, a legnagyobb baromság ami ma itt született a gyakorin. A heti listára persze esélytelen hogy felkerüljön.
Ötletem: első körben nézz magadba, szállj le a magas lóról, vegyél vissza az arcodból, és egyéb közhelyek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!