Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sem egyedül nem jó, sem kapcsolatban. Mi tévő legyek?
26 éves elkeseredett, nulla önbizalommal rendelkező srác vagyok. Nemrégen ért véget egy kapcsolatom ami amilyen rövid volt, érzelmileg annyira megviselt. Sajnos.
Az a szakaszban vagyok, amikor az utcán/boltban nézelődve mindenki párban, élőben esetleges ismerkedéstől is megfosztom magam, hiszen "áhh úgyis van barátja" effekt.
A munkám is olyan hogy sajnos túl sok időm van magamon gondolkozni, és rágódni a problémáimon.
Megbolondulok egyedül azt érzem. De félek kapcsolatba kezdnei félek a kudarctól, hogy újra darabokra törnek.
Vidéki kisvárosban élek, korombeliek alig, programok kb nulla. Új hobbikba ha kezdek mindenütt kb csak tőlem jó 10 évvel fiatalabb lányok vannak (ha vannak) vagy tele férfiaval az egész (konditerem)
Munkahelyen 35 fölöttiek, fiatalok nulla.
Nincsenek haverok, semmi.
Magányos vagyok, amit soha nem gondoltam volna hogy egyszer meg fog történni.
Nem tudom szeretni magam, nem tudom elfogadni magam. Noha járok pszichologushoz is. Egy alkalom után max 1-2 napig érzem magam jól.
Folyamatosan az van bennem, hogy "nézz magadra, arra sem vagy képes hogy legyen egy barátnőd, hogy szeresd, és megbecsüld, megint egyedül vagy, semmire se vagy jó, semmire se vagy képes."
Hamarosan karácsony, szilveszter. megint nem akaszkodhatok a szüleim nyakára, üljek egyedül itthon?
Sokan könnyne mondják h menj el jár társaságba stb.
Jah nőként ez biztos egyszerű, beülsz egy pübba és 3 an szolitanak le 1 óra alatt.
de férfiként? senkit sem érdekelsz...ha ismerkedsz is rövid időn belül elhajtanak h bocs van barátom.
Társaságokhoz nem csapódsz mert nem ismer senki, lesz/*/rnak.
Borzalmas az életem így. Dolgozom, eltartom magam, egyedül élek, kocsim is van...mindenem megvan, még sincs semmim.
Pedig normálisnak tűnsz, az írásod alapján.
Őszintén sajnálom. Nem tudok többet mondani, csak azt, hogy szimpi vagy, nem az a tipikus fröcsögős..
Nem értem én sem ezt, mert megismertem én is tök normáis, szimpi srácot, még jól is néz ki, magas, és évek óta nincs senkije, még prostihoz is el kellett mennie...
Nem értem, miért van ez.
26 vagyok.
és akaszkodjak a családom (szüleim) nyakára egész karácsonykor?
nemtudom...úgy érzem ennek már nincs itt az ideje.
Sokkal szívesebben tölteném a párommal (ha lenne)
és amit írtam, hogy kapcsolatban sem jó: az a baj, hogy jelenleg úgy érzem nem is lennék képes egy kapcsolatra, de egyedül is teljesen elveszettnek érzem magam.
Mégis hogyan tud valaki egyedül is teljesen boldog lenni?
engem a fent leírt idióta gondolatmenetek zavarnak mindig.
de akkor mi ez a sok kamuduma, hogy "amíg egyedül nem vagy boldog, meg amíg magadat nem szereted, hogy várod el mástól, hogy szeressen?"
a csapból is ez folyik....
Hát te hülye vagy. Mi az, hogy akaszkodj a családod nyakára karácsonykor? Bazzeg, az egy családi ünnep, az a lényeg, hogy együtt van a család. Valami nagyon nincs rendben a fejedben.
Hiába folyik az a csapból, hogy amíg egyedül nem vagy boldog, addig kapcsolatban sem, ez az igazság. Elfogadod vagy sem, ez a te döntésed. Inkább törődj bele és kezdj el magadon dolgozni, hogy mi tenne boldoggá az életben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!