Ha prostituáltakhoz járkálok életem végéig, lehetek boldog ember?

Én is ugyanúgy voltam vele, mint te. Minek próbálkozzak, ha úgyse kellek senkinek? Történ ugyanis, hogy éveken át ezt a témakört olvasgattam itt, ahol a férfi értékét egyezményesen izomban, lakásban és fizetésben mérik. Jaaa, meg magasságban! Ne felejtsük el a magasságot. Én 120-at keresek árufeltöltőként, anyámmal élek és 173 centi magas és enyhén dagadt vagyok. Jó, tényleg nem extrém kövér, de van rajtam némi plusz, illetve csak addig vagyok árufeltöltő is, amíg nem váltom ki a vállalkozóimat, de a lényeg, hogy így is találtam olyan szép és intelligens nőt, aki hajlandó lett volna velem leállni, ahogy itt mondani szokás. Aztán mondjuk fény derült arra, hogy az én konzervatív hozzáállásom és a LaVey-i ateizmusom nem kompatibilis az ő modern felfogásával és a keresztény értékeivel, szóval semmi nem lett a dologból, de tudod, mi a lényeg? Az, hogy rohadtul de nem szabad elhinni azt a végtelen mennyiségű bullshitet, ami itt ömlik az emberekből. :D Nyilván van a nők közt egy olyan réteg, akiknek a sztereotipikus alfa kell, de ők egymásnak is vannak teremtve a hozzájuk hasonlóan felszínes-gazdag szépfiújukkal. Ha meg nem mersz odamenni élőben nőhöz vagy a munkahelyeden nem találkozol velük, akkor ott a társkereső továbbra is.

Ettől teljesen függetlenül a kérdésedre válaszolva: ha magányos vagy, akkor nem adna extra boldogságot a prosti. Mint ahogyan a légfrissítő sem szünteti meg a bűz forrását, csak kimaszkolja azt. Ellenben ha tök jól elvagy egyedül, csak a biológiai szükségleteidet nem a kezeddel szeretnéd megélni, akkor hajrá! Sajnos a prostikérdést is túlmisztifikálják egyébként nagyon sokan, számomra teljesen érthetetlen módon, pedig ez ilyen egyszerű.

Boldog? Mi az, hogy boldog?

Tőleg függ. A magad szintjén lehetsz boldog, persze. Attól függ, mit értesz boldogság alatt.

Hidd el lehetsz:D Még ha nem is hiszed... sok házas ember inkább meg se házasodott volna csak válni nem tud mert gyerek, költsön stb...

Ha megtudod értékelni a csendet és hogy az van amit te akarsz alkalmazkodás nélkül lehetsz boldog. Egy kapcsolat sok feladással, és áldozattal jár és sok veszekedéssel. Max ha te vagy aki milliókat keres a másik meg kb filléreket akkor van ,,nyugi" de akkor is simán lehet balhé, válásnál meg a fele az övé szóval:D

"Boldog? Mi az, hogy boldog?

Tőleg függ. A magad szintjén lehetsz boldog, persze. Attól függ, mit értesz boldogság alatt."

ez relativista eszetlenkedés.

Neked kéne tudnod h mi tesz boldoggá.

Ha neked ez a prostizás akkor csináld azt ha más.

Járj teaházba, másszál sziklát....

Ahogy érzed.

"Neked kéne tudnod h mi tesz boldoggá."

tudja is. ha szeretve van, s ha szerethet. mindez kölcsönösségben.

2 fajta ember van.

1 - aki ezt tagadja (maga előtt is)

2 - aki nagyon jól tudja

Én már 6 éve egyedül vagyok egy csalódás és kapcsolat után. Annyira megszoktam és megszerettem a magányt, hogy már úgy érzem képtelen vagyok egy nőhöz közelebb kerülni.

Nem is tudom már milyen kapcsolatban lenni, és úgy érzem teljességgel elképzélhetetlen hogy egy nő szeressen, megnyíljak neki annyira.

Nekem a boldogságnak egészen más fogalma van. Egy nyugodt sztresszmentes de kihívásokkal teli munka amit imádok és jól is keresek vele. Utóbbi talán teljesült tavaly óta, mire végre befejeztem az egyetemet. Bár az egészégem kicsit megroggyant, lehet egy autoimmunbetegségem is lett a stressztől. Az biztos, hogy egy nagyon kockázatos szemműtétre várok, amire azt mondták szokjam meg, vagy vállaljam a kockázatot. Vagy várjuk meg amíg rosszabbodik... ez óriási stresszt okoz.

Emiatt nagyon szomorú vagyok, mert nem érzem magamban azt a fiatal erőt és egészséget mint régen. Folyton a betegségre és a halálra gondolok 30 éves férfiként, pedig amúgy jó irányba halad az életem. Folyton az jár a fejemben, ha megvakulok az egyik szememre akár akkor mi lesz velem. Rettenetesen irigylem az egészéges embereket, akiknek az a szirszar problémája, hogy egyedül vannak. Ez nulla. Ennél ezerszer nagyobb bajok is jöhetnek majd.

Szóval nekem a boldogság az lenne ha végre lekerülne az egészégemet érintő stressz a vállamról. Akkor talán újra elkezdenék gondolkozni a kapcsolaton.

Boldogság az lenne, ha nyugodtan tudnék utazgatni, felfedezni a világot akár egyedül is. Új embereket megismerni, új kultúrákat. Talán a sok élménnyel hazatérve már az ismerkedés is jobban menne. Félreértés ne essék, nekem több barátnőm is volt, de egyikkel sem működött igazán. Jó nők is voltak, eszük is volt. Együtt ez a kettő veszélyes kombináció :D

"...nyugodt sztresszmentes de kihívásokkal teli munka..."

és az szeret téged?