Miért akar mindenki barátnőt, ha nem is tudna nyújtani neki semmi értékeset?

Már a 17-es hozzászólásban is írtam, hogy a kérdésből egy pillanatig sem jött le, hogy érték = vagyon.

Egyébként elég szomorú irányt vett ez a beszélgetés.

Szívesen leírnám pár sok éves kapcsolat után egyedülálló férfiként, hogy azt gondolom tudok nyújtani párkapcsolati "értékeket".

A kérdés, hogy van e értelme ebben a közegben, ahol gyakorlatilag nem megértés, és egymás segítése zajlik, hanem kőkemény háborús retorika ___mindkét___ nem részéről, amiben vélt vagy valós sértésekért lehet elégtételt venni a másik oldalon (már az is nevetséges, hogy egyáltalán oldalak vannak), porba taposni mindenkit, akinek nem jön össze a párkeresés.

Az értékeken persze lehet vitatkozni. És valószínűleg kellene is.

Azt gondolom, hogy számos területen tudok olyan "értékeket" felvonultatni, amikről elvileg a nőismerőseim beszélnek.

Biztonság, intelligencia, széles látókör (nem árt, ha kicsit világot látott is valaki), kommunikáció a párkapcsolati problémák megoldására (is), szorgalom, célok (nem csak a szavak szintjén, hogy "majd egyszer belevágok", hanem már letettem valamit az asztalra, de még le szeretnék pár dolgot), támogatás (volt párom, aki felnőttként tanult, volt akinek a karrierjében, vagy a családi problémáiban segítettem, álltam mellette), hűséges vagyok, soha egy páromat nem csaltam meg (még csók szinten sem).

Nem gondolom magamat hibátlannak (van amiben fejlődöm, van amiben nem nagyon megy), de a hibáim nagy része ugyanúgy nem számít, mint a pozitív tulajdonságaim.

A legtöbb esetben ugyanis az előtt megkapom a NEM-et, hogy egyáltalán bármelyik belső értékemre fény derülne.

Szóval első körben lehet, hogy mégis azt kellene eldönteni, hogy mik is az "értékek", még ha alapjában véve én sem az anyagi értékekre asszociáltam, de a legtöbb klasszikus, párkapcsolati érték, belső tulajdonság, ott pedig legalább az ismerkedés első 2-3 lépcsőfokán át kell jutni, hogy egyáltalán kiderüljön valami belőle.

Disclaimer: nem a GYK-s sosem volt párom fiúcska vagyok, néhány több éves kapcsolat után vagyok egyedül pár éve, nem lehet velem a gyerekeket ijesztgetni kinézetre, és nem is a Palvinbarbit szeretném megszerezni, átlag férfiként.

Egy szó mint száz, kb ebből a nézőpontból lehet indítani a "mit tudnék értékeset nyújtani" egy nőnek vitát, a világ válasza ma az, hogy SEMMIT, ha viszont racionálisan nézem, akkor azért ez nem igaz.

Nem gondolom, hogy mindenért a nők a hibásak, hogy csak a pénzre, izomra utaznának, azt viszont egyértelműen látom, hogy a szavak szintjén elmondott "legyen kedves, intelligens, hűséges, nekem már ennyi elég" megtévesztő a férfiak számára, mert ha ennyit fel tudunk mutatni, akkor többségünk azzal még sehova nem jutott el, és felteszik a kérdést, hogy miért csodálkozunk, hiszen "nem is tudna nyújtani neki semmi értékeset".