Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szingli hölgyek, ti jól érzitek magatokat egyedül vagy azért néha szomorkodtok az állandó partner hiánya miatt?
Azt szokták általában az egyedülálló nők mondani, hogy "a nappalok még úgy-ahogy eltelnek, de az esték, az éjszakák borzasztóak". Nyilván olyankor ütközik ki legjobban a szeretethiány.
Ti hogy élitek meg az egyedüllétet? Hogy tudtok úrrá lenni az esti órákban előtörő partnerhiányon? Egyáltalán nagyjából fedi a valóságot, amiket fent leírtam vagy már a nappali órákban is vannak nehézségeitek?
Nem vagyok szingli, de többet voltam az, mint párkapcsolatban, sok évig voltam egyedülálló a mostani kapcsolatom előtt is.
Nem éreztem soha különösebb hiányt egy társ iránt, nem volt anélkül sem üres az életem, nem ekörül forog a világ számomra, sőt. Ez a jelenség, amiről te írsz (nem is szeretethiány, mert azt nem éreztem soha, inkább az intimitás iránti vágy), egyáltalán nem volt olyan gyakori, ráadásul néhány perc alatt el is múlt, amikor megjelent. Általánosságban teljesen boldog voltam mindig is egyedül. Ezerszer inkább ez, mint egy olyan párkapcsolat, amiben nem klappol minden fontos dolog. Én például sose értettem azokat az embereket, akik rosszul érzik magukat, ha nincs mellettük valaki. Kinek mi :)
"aquer dobd ki a varázsgömböd, mert már megint baromságokat írsz. Veled ellentétben nekem fejlett az önismeretem, szóval jobban tudom nálad, mit mikor érzek és miért :) Az, hogy TE nem tudsz meglenni társ nélkül az a te problémád, nem mindenki van így ezzel."
önámító vagy, aki oly' magasra fejleszette önámítását, h a józan ítélő és gondolkodó képessége is elszállt.
1 - nem találkoztam/beszéltem olyannal aki ezt KOMOLYAN gondolta volna (mindig kibukott, h ámítják-kábítják magukat, fájdalomcsillapító jelleggel)
2 - te is ember vagy. ember. aki társas lény. akinek szeretetre van szüksége. adni és kapni. kölcsönösségben.
3 - aki ezt tagadja, nem ismeri el:
a - önámító
b - elszakadt a realitástól, az emberi mivoltja legalvetőbb tényeitől
c - oly' mértékben ment tönkre (önámítás, csalódás miatt?)h az hihetelen
nem kell nekem elismerned, senki vagyok számodra. magad elött lásd be, mi az alapvető emberi szükségleted.
ha nem emberi lény vagy, akkor bocs, tekintsd semmisnek írásom.
és még valami: a relativizmus hamis eszme, kukába való. ami alapvető, az minden embernél alapvető,hiába nem akarja valaki elismerni.
"Maga az egyedullet szamomra nem volt remiszto,teljesen jol el lehet tolteni a napokat masokkal,programokkal,sport,melo,tanulas de a vibratorom sosem fog helyettesiteni egy hus ver ffit."
a programok, a sport, a meló, a tanulás szeretnek téged?
"1 - nem találkoztam/beszéltem olyannal aki ezt KOMOLYAN gondolta volna (mindig kibukott, h ámítják-kábítják magukat, fájdalomcsillapító jelleggel)"
Én pedig igen, nem is egyel. Most akkor miért is relevánsabbak a te tapasztalataid az enyémeknél?
"2 - te is ember vagy. ember. aki társas lény. akinek szeretetre van szüksége. adni és kapni. kölcsönösségben."
Francokat. Egyrészt szeretem magam, úgyhogy nincs szükségem visszacsatolásra senkitől sem, de ha ez nem lenne elég, szeretnek a barátaim és én is szeretem őket, szóval a társas igényeim fedezve vannak. A szexhez, emi szintén normális szükséglet, pedig nem kell kapcsolatban lenni.
Még mindig szubjektív baromság, amit írsz, az pedig külön szomorú, hogy az egészet ilyen áltudományos-filozofikus köntösbe akarod bújtatni.. Az is szomorú, ha komolyan csak akkor érzed értékesnek magad vagy az életed, ha szeret valaki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!