Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van köztetek olyan, aki a FB-on nem mindig csak a jó dolgokat posztolja, hanem arra is szokott utalást tenni, ha éppen hullámvölgyben van?
Láttam már több ilyet volt osztálytársaknál, munkatársaknál mostanában. Volt, aki egy szomorú idézettel jelezte a külvilág felé, hogy a barátjával éppen fasírtban vannak, és persze záporoztak a kommentek, hogy "mi van veletek, olyan jól megvoltatok eddig" és hasonlók. Volt, aki egy szomorú témájú zene klipjét illesztette be, szintén magánéleti problémák miatt.
Ti szoktatok ilyet csinálni? Úgy gondolom, nem csak a csupa szépet és a jót kell közzétenni, természetes, hogy vannak az életünkben nehezebb periódusok - és ha ezeket esetleg nem posztoljuk, a kollégáink, barátaink, rokonaink a szomorú ábrázatunkból úgyis levágják, hogy gond van.
Az egész facebook szánalmas, tudom hogy az emberek teszik azzá a viselkedésükkel, de az az igazság jobb volt nélküle régebben.
Függő lesz az ember.
Számomra mindkét véglet visszataszító, mikor a csilli villit posztolgatják, meg az is mikor sajnálkoznak, buksi simogatást várnak a facebookon. Egyebet nem tudnak tenni, netán megoldani a problémákat, neeem azt nem, csak kiposztolni.
Nem, amúgy sme ott éljük az életünket.
Teszünk fel pár képet és ennyi.
Én nem hinném, hogy bárkit is érdekelne a nyomorom. Persze, vannak rosszindulatú emberek, akik lehet, még örülnének is neki, de ők is max. azért, mert akkor a saját kis szánalmas életüket kicsit jobbnak láthatják.
Egyébként sem szeretek panaszkodni ország-világnak, és ez nem egyoldalú dolog, mert minden pozitív történést sem osztok meg, legfeljebb 1-2 jó fotót néha.
Szerintem is hülyeség mindent megosztani. Akik olyan közel állnak hozzám, hogy rájuk tartozik azok úgyis tudják, akik meg nem azokra nem is tartozik.
Volt egy osztálytársnőm (kb. 13-14 éves volt akkor), aki kiposztolta, hogy megy a hasa. Rögtön jöttek a sajnálkozó barátnők jobbulást kívánni, nyáladzani, hogy mennyire hiányzik suliból, stb. Aztán valaki végre odaírta, hogy milyen undorító dolog megosztani 600 ismerőssel, hogy fosik, pláne nő létére erre jöttek a felháborodott barátnők, elhordták minden köcsögnek, amiért nem érez együtt más bajával, majd tiltotta a csaj is meg a barátnői is és ott vigasztalták az osztálytársamat kommentbe, hogy semmi baj, ne foglalkozzon a bunkókkal, ők megértik. Azt hiszem ez volt az az eset, ami miatt elkezdtem selejtezni az ismerőseimet, meg persze a sokadik "ebédelős szelfi". Most nincs csak kb. 60 ismerősöm, akiket a valóságban is ismerek, megosztani nem szoktam semmit. Profil- és borítókép van fent és ennyi. Sose láttam értelmét, hogy mindent (akár jót, akár rosszat) közzétesznek. A bolt elé se áll ki az ember zokogni, hogy épp szakítottak akkor neten miért kéne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!