Van köztetek olyan, aki a FB-on nem mindig csak a jó dolgokat posztolja, hanem arra is szokott utalást tenni, ha éppen hullámvölgyben van?

Régebben volt rá példa. Ma már kevesebbet posztolok Facebook-ra. Más közösségi oldalakon aktívabb vagyok, de ott nyilván nem az összes ismerősöm követ, hanem csak akit tényleg érdekel.

22/N

Szerintem az ilyen szánalmas. Akkor is ezt gondoltam, amikor nem volt facebook, és az illető csak sóhajtozott, de nem mondta el, mi baja, csak azt várta, hogy körbeudvarolják.

A kivétel az, ha meghal valakijük és lecserélik a profilképüket. Akkor tudod, hogy kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy csetelgessenek.

Úgy gondolom, ilyet az értelmileg visszamaradottak csinálnak.

(Bocs, de ez a véleményem. Értelmes embert én pl még nem láttam facebookon sírós idézetet, vagy érvágós yútúb videót kitenni. Külön felcsesz ha valaki attention whore-kodik. Szóval az értelmi szintet tükrözi a dolog.)

N

Szerintem is szánalmas. Még a jókat sem szoktam mindig megosztani. Csak az olyan szenny emberek szeretnek rosszat megosztani (elhagyott a pasim, eltört a lábam) akiknek abból áll az életük hogy lesik eppen melyik FB ismerősük sajnálja meg őket..

Eleve nem tartom semmire sem azokat akik életük minden pillanatát kiteszik, mikor szarnak, mikor esznek stb..

Nagymamám halálakor tettem közzé idézetet, kábé egy éve. Akkor is azért, mert szívem szerint írtam volna a dühömről egy oldalas kisregényt - gondatlanságból elkövetett emberölés, és mivel sokan ismerték, gyorsan felkerült oda is a hír. És mindenki csak sajnálkozott, meg nyomta a jobb helyen van rigmusokat. Míg a gyilkosát simán elengedték, mert jajszegény (és ez azóta sem változott, a tárgyalást csak húzzák-halasztják).

Nos, akkor megírtam az oldalas kisregényemet, aztán rájöttem, hogy ilyesmit nem akarok közzétenni. Túl személyes. Helyette került ki egy olyan idézet, ami kifejezte az akkori hangulatomat.

Azóta nem volt hasonló.

Zenéket szoktam posztolgatni, de nem ilyen célzatos jelleggel, hogy "utálom a pasimat, jöhetnek a szakítós számok", ezt gyerekesnek tartom. De a zenék mindig a hangulatomhoz passzolnak, amiket megosztok.

Egyébként szerintem pont ugyanolyan gáz, aki ennyire nyilvánosan éli meg a negatívot, mint aki a cukormázat osztja. Ez tényleg csak arról szól, hogy valaki kérdezzen már rá, mi baja, panaszkodni akar...