Mért olyan nehéz sok fiúnak párt találnia?

Nem gondolnám, hogy nem lenne esélye egy átlagos kinézetű srácnak a lányoknál aki átlagos keresettel rendelkezik. Sok olyan ismerődöm van akire ez igaz és mégis van barátnőjük.

A legtöbb srácismerősöm nem 10/10-es pasi és átlagosan keresnek (150-250 között) és nincsen általában gondjuk a lányokkal. Normálisan állnak a dologhoz, nem nyomorékok személyiségre és nem napi 100 csajra nyomulnak válogatás nélkül.

Mert annyira rá van görcsölve az összes ilyen pasi a társkeresésre, mintha egy kötelező dolog lenne és 3 hónap szingliségért villamosszék járna... Pont ezért nem jön nekik össze, mert annyira próbálkoznak, hogy már nevetséges. Meg ami a legnagyobb baj, hogy nem AZT a lányt keresik, hanem úgy vannak vele, hogy csak legyen már végre valami. Annyira kijön a kisugárzásukon ez a kétségbeesettség.

Nem biztos, hogy átjött amit mondani akartam. A baj azzal van, hogy mindenhova úgy járnak, hogy "na majd ott tuti becsajozok". Egyszerűen nem képesek élni a kis életüket, hanem mindenben de mindenben csak a csajozási lehetőségeket nézik. És ezt nem a 30 felettieknél veszem észre leginkább, ott természetesen érthető, hogy "szorít az idő". Normális kapcsolatok általában nem tervezetten szoktak kialakulni, hogy elmegyek x helyre, kizárólag csajozási szándékkal és megtalálom életem szerelmét. A valóságban egyszerűen csak élem a kis életemet és egyszer csak találkozok valakivel (akár a legváratlanabb helyzetben), aki megfog és megszeretem. Akinek állandóan csak a csajozás körül forog az élete, annak soha nem fog összejönni. Ezt annyiszor megfigyeltem már annyi emberen.

Teljesen mindegy, hogy életed szerelme vagy szexkapcsolat éppen amit keresel. Ha ekörül forog az egész életed, akkor nem fogod megtalálni egyiket sem. Amit kétségbeesetten, görcsösen hajszolsz azt sosem szerzed meg.