Hogyan győzhetném le a félelmeimet?

Sziasztok!

19 éves fiú vagyok. Amit tudni kell rólam, hogy nagyon visszahúzódó vagyok, a szavak embere sem vagyok és lehet, hogy az átlagnál egy kicsit érzékenyebb is. Mindig meghúzódtam a háttérben soha sem voltam a középpontban. Több problémám is nap mint nap szembe kell néznem és hiába próbálok rajta változtatni sajnos egyszerűen nem megy és nagyon tanácstalan vagyok.

Az egyik dolog az az, hogy egyáltalán nincsen önbizalmam. Amikor meglátok egy olyan lányt aki szimpatikus nekem és talán én is neki mindig úgy állok hozzá az egészhez, hogy hosszasan elgondolkodom és azt beszélem be magamnak, hogy mit is akarok én tőle, kevés lennék én hozzá és inkább meg sem próbálok vele ismerkedni. A másik dolog pedig az az, hogy a lányokkal való ismerkedésben nagyon tapasztalatlan vagyok mert bevallom őszintén még soha sem beszélgettem lányokkal, interneten de még személyesen sem mert egyszerűen megy. Olyankor mindig lefagyok és meg sem tudok szólalni és csak azon idegeskedem ,hogy mit is mondjak és olyankor persze egyetlen egy normális mondatot sem tudok mondani. Valamilyen oknál fogva már gyermekkorom óta félek a nőkkel való beszélgetéstől. Ha egy nővel beszélgetnem kell akkor inkább gyorsan befejezem a beszélgetést és elmenekülök. Amikor meglátok velem egykorú fiatalokat egy kicsit rosszul esik, hogy másoknak olyan könnyen megy az, hogy párt találjanak vagy egyszerűen csak beszélgessenek a lányokkal. Én pedig egy csődtömeg vagyok és meg sem tudok szólalni. Bevallom őszintén egy kicsit irigykedem is rájuk. Az önértékelésemmel is komoly problémáim vannak, nem vagyok saját magammal megelégedve és ez kihat a mindennapjaimra is. Amikor belenézek a tükörbe egyszerűen undorodom saját magamtól és mindig csak a hibáimat keresem magamban és a jó tulajdonságaimat viszont észre sem veszem. A tükörben mindig azt látom, hogy még a mai napig is el vagyok hízva. Egyáltalán nem tartom magamat jóképűek, sőt inkább ellenkezőleg annak ellenére, hogy már sokan mondták, hogy mennyire helyes fiú vagyok és, hogy ha egy kicsit több lenne a bátorságom nagyobb sikerem lenne a lányoknál de én ezt nem tudom elhinni. Mindig csak a hibáimat keresem magamban és ilyenkor még az életkedvem is elmegy. Amit még tudni kell rólam, hogy egyáltalán nem járok szórakozóhelyre, nem az én világom és a jövőben sem tervezem, hogy elmenjek. Már attól is rettegek ha emberek közelébe kell mennem. Egyszerűen nem bírom a tömeget. Amikor emberek között vagyok akkor nagyon feszült vagyok és nem tudok feloldódni és csak azon jár az eszem, hogy mikor leszek már otthon, hogy egyedül legyek a saját kis világomban. Az utóbbi időben egyre többször van hangulatingadozásom is. Az egyik percben még életvidám vagyok, életkedvem is van a másik percben pedig még élni sincsen kedvem és ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni és ilyenkor nagyon szokott fájni a szívem, szorít a mellkasom és nagyon nehezen napok levegőt de ilyenkor lepihenek és pár perc múlva elmúlik de akkor is nagyon aggaszt. Éjszakánként is alig alszom az utóbbi hetekben. Állandóan felkelek és utána nagyon nehezen tudok visszaaludni.

A kérdésem az lenne, hogy mi lehet velem a probléma és hogyan tudnék rajta változtatni?

Köszönöm ha végig olvastad. Válaszaitokat előre is nagyon szépen köszönöm. 19/F