Társkeresőn a férfiaknak lehetetlen nem bénának lenniük?

"Az offline sajnos macerásabb és drágább, de sokkal kifizetődőbb, legalább is nekem az volt."

Ez így van.

Viszont van mikor az offline nem opció. Például elég szűk baráti köröm van, valami oka van az ottani nőknél annak, hogy nem randizunk (vagy már randiztunk, és nem működött).

Új társaságba bekerülni meg nem mindig olyan egyszerű, így marad az online sokszor, azzal együtt, hogy attól nagyon megcsömörlöttem.

"Mert a férfiak is csak a képet nézik. Hiába írja oda a nő, hogy komoly kapcsolatot akar, tucatjával kapja a csak szexet akaró férfiak üzeneteit. 30-40 közötti férfit keresel? ugyanúgy rád ír a 20as 50-es is. Ha el is olvassa valaki, de figyelembe nem veszi, így én teljesen feleslegesnek tartom a kitöltését, csak a kép a számít mindenkinek, a férfiaknak is. a netes társkeresés az már csak ilyen."

Bocs, de ez egy rendkívül ostoba hozzáállás a részedről. És ha modnjuk annyi energiát beleöltél volna, hogy egy pillanatra logikusan beelgondoljál, valószínűleg erre magadtól is rájöttél volna.

Ok, tegyük fel,h a társkeresőn lévő férfiak mondjuk 90%a úgyis csak szexet keres, és el se olvassa adatlapot, hanem csak kép alapján küldözget leveleket (szerintem nincs ennyi, de a gondolatmenet szempontjábol teljesen lényegtelen a konkrét szám).

Te ezek közül akarsz magadnak párt? Gondolom nem.

Akkor miért is az a mérce, hogy ezek így is úgy is rád írnak?

Ha te olyan férfit keresel, aki koolyabban gondolja, és nem csak ráír mindegyik nagyjából valahogy kinéző lányra, akkor neked a maradék 10% a célcsoportod. Ezeket kéne tudnod minél jobban "bevonzani" és megtalálni.

Tehát neked a következő 2 dolog lenne a célod:

- elérni, hogy ne csak a komolytalan 90%tól kapjál leveleket (elvégre tőlük úgyis kapsz, bármiyen is az adatlapod), hanem a komolyan vehető 10% os írjon neked.

- és hogy valahogy jó százalékkal meg tud mondani a levél alapján, hogy a levél küldője melyik kategóriába esik - elvégre a komolytalan 90% miatt úgyis kapsz egy takat levelet, így mindenkivel beszélgetni, megismerni őket nem marad időd / energiád.

Mind a két célhoz az kell, hogy egy igényes, egyedi adatlapod legyen, ami a komolyan vehető pasik figyelmét is felkelti, és lehetőséget is ad nekik, hogy arra teflektálva egyedi levelet tudjanak küldeni, amivel ki tudnak tűnni a tömegből.

Azzal, hogy erre nem veszed a fáradtságot, azzal csak magaddal szúrsz ki.

Ha én egy komolyabb pasi vagyok, aki nem csak kép alapján ráír mindenkire, hátha valakivel összejön egy numers végül, akkor mégis mi a manónak írnék pont rád a tömegből, ha nincs egy olyan színvonalas adatlapod, ami valamivel fel tudná kelteni az érdeklődésemet?

Ebbe magadtól komolyan nem gondoltál bele?

És ez a gáz a dologban, hogy bőven nem egy atomfizika ezt végiggondolni - egyszerűen annyi kell hozzá, hogy az ember vegye magának a fáradtságot, hogy belegondoljon: mit szeretnék elérni? Ahogy most csinálom, úgy miért nem működik? Hogyan kéne jól csinálnom?

Az, hogy a társkeresőkön lévő nők minimum 90%a ennyi energiát, odafigyelést, céltudatosságot vagy talpraesettséget (vagy nevezzük akárminek) nem volt képes belerakni, hogy ezt magától végiggondolja, egyben jó válasz a kérdésre is: igen, a társkeresős nők nagyon nagy többségével lehetetlen nem bénának lenni, mert nincsenek meg a feltételei, hogy ennél színvonalasabb legyen a szint.

#11 Bizony. Én egy utazáson találkoztam a barátnőmmel kb épp jól álltak a csillagok, mert nem tettem semmit sem az egészért ironikus módon...

Érdemes új hobbikat keresni vagy régebbi kevésbé kedvelteket újabbra cserélni és ezzel nagyban növeled az ismerkedési lehetőségeket számát. Ahogy mondtam, macerás és költséges tud lenni sajnos.

#12 Ennyire nem mentem bele, de így van igen. Nem szívóztam senkivel egyébként csak kíváncsi voltam, hogy mit élnek meg a nők.

Mondjuk hozzáteszem, hogy arra is rájöttem sajnos, hogy magamnak sem válaszoztam volna nőként és nem tudtam olyannal előállni ami működött volna.

Mindettől függetlenül azért van akiknek összejön online is gondolom nagy adag szerencse kell hozzá.

"azt kihagytad a női oldalról megtapasztaltakból, hogy a fent lévő férfiak nagy része házas, kapcsolatban van( és elég sok nem is titkolja).Szeretőket keresnek vagy alkalmi dugásokat."

Ennek egy nagyon egyszerű közgazdaságtani magyarázata van.

Azért csinálják, mert sikereket érnek el vele.

Hidd el, ha nem lenne meg a kereslet, akkor nem csinálnák.

De kis átlagos, könyvtároslány el akarja hinni, hogy az igazi toppasi pont rá vágyik, még akkor is, ha a lelke mélyén érzi, hogy csak egy pinabubus a manus, aki 2 szóval minden nőt megkap. De inkább letagadja, még akkor is, ha tudja, még akkor is, ha látja, hogy valószínűleg van a pasinak más, mert egy napig szeretné a hollywoodi álomfilmet átélni.

Így aztán tele van minden a nőknél sikeres, gyakorlott randigurukkal, akik maximum 1-2 hétre/hónapra terveznek egy kapcsolatot.

Aztán pár ilyen csalódás után átlagos főhősnőnk megállapítja, hogy minden férfi szexre utazó bunkó, leregisztrál az egészről, marad inkább egyedül, a kevésbé ügyesen randizó férfiak meg továbbra sem értik, hogy fél éve egy randit nem sikerült összehozniuk, mégis minden nőtől azt hallják, hogy ők csak szexmániás állatok, akik az asszonyt akarják csalni.

"Azért csinálják, mert sikereket érnek el vele."

Már akinél, nálam nem.

"Hidd el, ha nem lenne meg a kereslet, akkor nem csinálnák."

Elhiszem, mert igazad van.A nők maguknak is köszönhetik, hogy a férfiaknak így is könnyű sikereket felmutatni.Csak az baj, hogy a nem ilyen nők is, férfiak is többet csalódnak az ilyen egyének miatt.Sok ember van, aki emiatt is feladja, mint jómagam is.

"Sok ember van, aki emiatt is feladja, mint jómagam is."

Igen, ez nekem is a tapasztalatom :(

Ismerek sok nőt, harminc körül, csinosak, intelligensek, sikeres karrierjük van, jó humoruk, és mégis évek óta egyedül.

Mikor kapcsolatom volt, akkor sosem értettem, hogy miért nincs valakijük. Aztán mikor úgy alakult, hogy a holtomiglan-holtodiglan helyett mégis párt kerestem, akkor rájöttem, hogy egyszerűen feladták.

És ennek a feladásnak az az eredménye, hogy ma már meg sem tudod igazán szólítani őket, kialakítottak egy pajzsot maguk köré, élnek a saját védett világukban, de ha csak megpróbálod átlépni a haverság vonalát, akkor olyanok lesznek, mint egy sündisznó.

Persze, mondhatom, hogy csak velem ilyenek, hogy nem jövök be nekik, de látom, hogy ha más férfi próbálkozik, akkor is ilyenek. Egy pár barátnővel, sőt, néha teljesen egyedül elvannak, kerülnek minden olyan szituációt, amiben sérülhetnek, úgy viselkednek párkapcsolati téren, mintha idős özvegyasszonyok lennének, pedig 28-30-35 éves nőkről beszélek.

(egyébként férfiben is ismerek ilyet, van egy két haverom, nekik talán annyival nehezebb, hogy a nők nem szoktak hosszú hónapokig próbálkozni, amíg megtörik a jég, amíg sikerül esetleg mégis kicsit kimozdítani a nihilből.

És mellette persze reménykedem, hogy én még nem lettem ilyen, hogy még nem adtam fel, mert tudatosan hiába mondja az ember, hogy nem tette meg, néha tudat alatt már nagyon is)

Régen én is hasonló szöveggel nyitottam, ma már váltottam, a "mit főztél ma ebédre?" kérdésre, ugyanúgy nem jön válasz...

:D:D:D