Milyen korosztályban, vagy milyen körökben lenne érdemes próbálnom tovább?

Akármelyik lánnyal ismerkedek, mindegyikük üres, érzelmektől abszolút és teljesen mentes. Csak úgy "elvagyogatunk", de valódi érzelmi kötődés nélkül, nem tudnak, nem csak értem, valójában semmi másért sem igazán lelkesedni. Ha csak nekem szólna ez, a személyemnek, betudnám annak, hogy nem illünk össze, ennyi. Keresek tovább, és engem keresnek tovább. Vagy fejleszteném magamat érdekesebbé, ha az a hiba. De semmi más sem vált ki belőlük érzelmeket az életben. Lehetne az a főzőcskézéstől elkezdve a síelésen át a rajzolásig bármi, de _semmi_ sem. Úgy érzem, még gyűlölni sem tudnának semmit tiszta szívből, az érzelem bármiféle formáját hiányolom. Csak közömbösséget látok. Mint bármiféle érzelmek nélküli üres vázként, ha nem is értem, legalább valamiért éreznének rajongást az életben, de csak élnek, nincs elképzelésük róla, mit is akarnak a jövőben, amit elérhetnének, tudnak nevetni, röhögni, értik a poénos helyzeteket, de semmiért nem látom felcsillanni a szemüket egy beszélgetésben.

Ez igaz a közöttünk lévő kapcsolatra is. Nem érzem a tombolást, még a kezdetekben sem.

24 évesen még nem akarom lejjebb adni az igényeimet annyira, hogy "csak valaki". Nem arról van szó, ha valaki nem jár el 0-24-ben drótlesiklózni és lovagolni, az unalmas, nem, egyáltalán nem, én annak is teljesen örülnék, ha csak egy zenéért, vagy magáért A zenéért rajongana. Mutatná, hogy nem üres, csak nem találta meg az őt megindító dolgot - akár bennem.

De akikkel eddig összeütköztem a keresésben, nem éreznek _semmit_, nincsenek igazi érzelmeik semmivel kapcsolatban, így irántam sem. Ez pedig engem is elfordít tőlük.

Álljak át nálam idősebb korosztályban való kutakodásra? Vagy keressek célirányosan olyan területen, hogy például érzelmeket feltételezzek belőle, például menhelyen dolgozó, szociális gondozó, állatorvosnak tanuló lányt, bármi ilyesmi? Az, ha valaki egyetemista, ugyanúgy nem jelent semmi garanciát, az eddigi tapasztalásom szerint.