Én látom csak így a dolgokat vagy más is ilyen siralmasnak látja a helyzetet? Többi lent!

A férfinak a no arra kell, hogy alávesse magát neki. S hogy ne kelljen szégyenkeznie saját maga elott, mindent megpróbál, hogy olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amelyek igazolják ezt a behódolást.

Mivel a no még soha nem bizonyította be szellemének erejét, nemigen tarthatja szellemiekben gazdagnak (noha a "noi intuíció" fogalmának a segítségével már ezt is megpróbálta). Mi marad tehát?

Az, hogy szépnek tartja.

Esztétikai mércék szükségszerûen szubjektívek, minden esztétikai ítélet a személyes szabadságból született aktus. De a szubjektivitás könnyen alibivé válik, és a férfi szívesen válik rabászolgává. Pusztán azért, mert a no olyan módon cicomázza fel magát, hogy minden szem rá

szegezodjék, a férfi feltételezi, hogy erre oka is van.

Szépnek találja a not, mert a no szépnek találja önmagát. És még hálás is neki, azért, mert az megengedi, hogy szépnek találja.

Érted? Leesett? Euréka? Szép álmokat.

#5

Mit kezdjen egy olyan novel, akinek sima és kemény gömbölyûségei petyhüdt fehér bortakaró alatt rengo zsírpárnákká változtak, akinek hangja már nem gyerekes, hanem harsány, akibol már nem spontánul és vidáman buggyan fel a nevetés, hanem szaggatott nyeríto hangon?

Sokan mások is így látják, de ők is tévednek. Csak eltorzítod a helyzetet az előítéleteidnek megfelelően. Tudatos torzítás.

De amúgy ha még így is lenne, akkor mi lenne? Mit akarsz kihozni ebből a siránkozáson kívül, mit fogsz tenni, hogy változzon a helyzeted? Vagy csak rinyálni jöttél, hogy milyen rossz a világ? Netán azért teszed ezt, hogy ne magadat kelljen okolnod a sikertelenségedért, hogy találj valamilyen bűnbakot, és megszabadulj a személyes felelősséged terhe alól? Szerintem igen ;)