Mi annak az értelme, hogy 30 feletti nők úgy állítják be a helyzetet, hogy milyen könnyű a társkeresés?

Te akarod folyamatosan azt elhitetni mindenkivel, hogy a gyertya elfújása után mindenki rusnya lesz és senkinek nem kell. Túlnyomattad a Szex és New York-ot. Nem kellett volna annyi Cosmo cikket olvasni, kiscsillag. Az csak a média, nem a valóság.

Vagy kevésbé fáj a szerencsétlen életed, a sivár jövőképed, ha elhiteted magaddal, hogy a csúnya nénik nem kellenek senkinek, mint te?

Kis szánalmas bogárka.

Rengeteg olyan férfi van, főleg a lúzerebbek (bocs a kifejezésért) akik kb. mindenre ráugranak, ami mozog. Most a hölgy leírásából nekem nem egyértelmű, hogy milyen okból próbálkoztak be nála a kollégák... gyanítom, hogy voltak jó páran, akik nem kapcsolatot akartak tőle, az meg nekem nem a társkeresés kategória. Illetve az azért nem hátrány, ha vki férfiak között dolgozik, és megismerik a belsőjét is, mert az akár ellensúlyozhatja a "jobb napokon átlagos" külsőt.

Én ismerősökön azt látom, hogy jelentkező lenne a 30-asoknál is, de abból értékelhető jelentkező elég kevés (és az értékelhető alatt nem azt értem, hogy gyerek nélküli, izmos, macsós, gazdag, magas, vagánykodó... hanem a nagy része feleség mellé akar mellékest, 20+ évvel idősebb, csak dugni akar, eltartatni akarja magát, ingyen házicselédet keres magának és/vagy a gyerekeinek), és a maradék egy részéről is kiderül, hogy difije van. Plusz ha még van vmi spéci elvárása is a hölgynek, pl. hogy legyen a párja vallásos, az még jobban meg tudja nehezíteni a dolgokat.

Unokatesóm pl. 40+-osan talált magának megfelelő párt, pedig mondjuk női szemmel, de számomra olyan nő volt, példakép, aki olyan, mint amit rengeteg férfi mond, hogy szeretne: vékony, csinos, kifejezetten szép arcú, de nem kifejezetten kifent-kikent plázacica, kellemes hangú, jól öltöző, okos, intelligens, magát eltartani tudó, de mégsem tipikus karrierista rideg nőszemély, házias, humoros. 26 éves korában lett egy rossz házassága (konzervatív volt, együttélés nélkül ment hozzá a sráchoz, kiderült, hogy a srác minden munkát az unokatesóm nyakába varr, de még építkezést is, aztán amikor unokatesóm fáradt volt már ahhoz, hogy a munkái után még a srác talpát nyalja, az megcsalta vmi alig 20éves ribizlivel). Utána... hát láttam próbálkozókat, egyik rosszabb, mint a másik... akik normálisnak tűntek az elején, azokról is kiderült vmi difi... mondjuk hogy unokatesóm akkor már a '30-as éveiben járt, a pasik meg egytől egyig full éretlen, felelősséget vállalni nem tudó egyedek voltak... unokatesóm meg már szeretett volna gyereket, családot, és nem is azonnal ezzel riogatta őket.

Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de az is biztos, hogy akinek tök hamar összejön, az vagy nagyon szép, vagy olyan a kisugárzása vagy nagyon mázlista. De azt így kijelenteni, hogy milyen baromi könnyű, az enyhe túlzás.

Aranyos vagy, hogy idéztél, igazán kedves tőled. :)

A kollégák egy része biztos azért kezdeményezett, mert azt gondolta, hogy biztos ..khm... vigasztalásra van szükségem. ;) Nem vagyok már naiv tizenéves.

Sose derült ki, mivel kollégával soha. Munkahelyet nehezebb találni, mint szexpartnert. ;)

Egyébként meg pont a gyakorin szokták bizonygatni a pasik, hogy a nőknek milyen egyszerű. Főleg társkeresőn. Erre leírom, hogy valóban egyszerű kapcsolatot találni, pasiként biztos nehezebb.

Akkor meg senki se hiszi el.

Akkor most tessék eldönteni, hogy van pasitöbblet vagy nincs? ;)

Agymosott cicamica vagy, kérdező.

Cicc-cicc.

Egyedül fekszel, egyedül kelsz. Egyedül eszel, sírva alszol.

Majd pár év múlva rájössz, hogy ha másokkak foglalkozol, te magad nem leszel előrébb. Maradsz a langyos szarban.

Mennyire gyűlölheted az életedet.

Én is válaszoltam a linkelt kérdésnél, igaz, a 2. oldalon és sa 11. válasz volt az enyém, ez:

"Én is 35+ vagyok, de még 40 alatt, elvált, iskolás kisgyerekkel.

Szerintem a párkeresés/pártalálás nehézségét nem érdemes nemekre bontani, egyéni képességek, tulajdonságok és szerencse kérdése is talán.

Az átlagnál talán igényesebben, egészségesebben, összeszedettebben nézek ki, rendezett életvitelem van, így igen, sok a jelentkező, ebben az előttem válaszolóknak igaza van.

A problémát inkább csak az eltérő igényszintben látom.

Azok közül a férfiak közül, akiknek megtetszem, kb 90%-a elkötelezett (házas, kapcsolatban stb.), vagy ilyen felelőtlen "barátság extrákkal" jellegű kapcsolatot akar- ez nekem nem pálya.

Nyilván nem az életkorom miatt nehezebb a párkeresés- nálam már az is fontos szempont, hogy van egy kisgyermekem, vagy pl. már nem szeretnék szülni vagy nekem már nem okoz eufórikus érzést a házasság szó és nem tülekszem egy eljegyzési gyűrűért :) Ez néha előny, néha hátrány."

Szerintem a válaszomban nem állítottam be úgy, mintha könnyű volna a társkeresés, pont nem, pedig 30 felett vagyok :)

Ebben sem érdemes általánosítani.

Egyetértek veled abban, hogy ha csak szexre kellene valaki, nyilván akadba akár napi szinten is nekem is- de ha nem ez az igényszintem, akkor bizony nem egyszerű ez annyira, hiszen olyan sok tényező befolyásolja a sikert.

Nekem nem volt soha különösebben nagy probléma a párkeresés, pártalálás- 30 felett sem, válás után sem.

A korom helyett inkább az élethelyzetem az (van gyermekem), ami nem jön be mindenkinek, de ezt is épp gy tudomásul kell venni, mint azt, hogy másnak meg nem jönnek be a magas/alacsony/sovány/kövér/alul iskolázott stb. emberek.

Sajnos vagy nem, igenis számít a külső. Sokkal, de sokkal jobb formában vagyok, mint akár 5 évvel ezelőtt (de írhatnám a 10-t is), rendszeresen mozgok, nagyjából elégedett vagyok az életem alakulásával- talán ez hat pozitívan a másik nem számára.

Engem már nem hajt a "biológiai óra" meg a "társadalmi kötelezettség" (hogy pl. házasodjak meg), nincsenek anyagi kényszereim, így kényelmesen, valóban a számomra fontos, lényeges és vonzó dolgokra tudok koncentrálni a másikban.

Igen, a mérleg másik serpenyőjében nyilván az van, hogy elvált vagyok, gyermekem van és minden sport vagy esztétikai beavatkozás ellenére is 35 felett vagyok.

Ezek összességében azért mégis azt eredményezik, hogy nem tragikus a helyzetem. Szerintem.

Ezzel együtt minden élet, minden ember más, nem érdemes általánosítani és az összehasonlítással sem vagy előbbre, nem?

Főleg az 5-ös hozzászóláshoz:

Van férfitöbblet, ami a születés pillanatában a legnagyobb és a születés pillanatától kezdve minimlizálódik. Ami körülbelül 40 éves kor körül egyenlítődik ki, majd folyamatosan növekvő nőtöbblet alakul ki. A 80+-os korosztályban már többszöröse a nők száma a férfiakénál.

Teljesen igaz, hogy minden ember, minden helyzet más és más. És egy ember is folyamatosan változik.

Viszont vannak olyan szempontok amik minden esetben többé-kevésbé jelen vannak, amikben még a világnézeti álláspontok között sincs ellentét, legyen az vallásos, teremtés elméleti; vagy világi, evolúciós elméleti.

Ami a döntő - és ez teljesen ösztönös, csak sokszor más szempontok elnyomják, emiatt sokszor kevésbé érvényesül - az pedig a "kémia". Mind egyénileg, mind gyereknemzés szempontjából is.

A másik ami kiugróan fontos, - ami szintén inkább ösztönös - az a "kisugárzás". Bár ez nagyon tág és szerteágazó fogalom (akár a sárm, életvidámság, egyéniség, egészségi állapot - lelki is - stb is ebbe a nagy gyűjtőfogalomba sorolható). Lényege: akinek van "kisugárzása" annak van vitalitása, életereje. Ami akár lehet fél egészséggel - lelki, testi - is (!!!!), de legyen életerő, élni akarás!!!

A harmadik ez már még kevésbé ösztönös, sőt inkább már tudatos: ez pedig a stabilitás. Testi, lelki, anyagi, családi értelemben is.

Az meg embertől, pillanatnyi állapottól, szerencsétől függ, hogy az adott egyénnek ép mi a fontos ezek közül és milyen arányban.

A férfi is, nő is ezeket keresi a másikban.

A nőnek könnyebb fiatalabb korában a társkeresés (nem szex, az legrosszabb esetben is csak pénz kérdése mindkét nemnél), viszont nehezebb mikor már van gyereke. Mert bizony ez nagyon sok férfinél kizáró ok, mert nem minden esetben egyeztethető össze a fentebb leírtakkal (kivéve a "kémia" az vagy van vagy nincs), és más szempontokkal sem amit fentebb nem írtam pl. nagyon meggondolandó a férfi számára, hogy a nő tudja-e "kompenzálni" egy kapcsolatban a férfinak azt, hogy a férfi társ lényegében más, idegen férfi gyerekét neveli, fordítja ebbe idejét, energiáját és pénzét...

Az fontos még, hogy valaki extroveltált vagy introvertált.

Aki lassabban tud megnyílni, vagy nehezebben ismerkedik a másik nemmel, azoknak több idő kell hogy "meg tudják mutatni magukat", hogy megismerhesse a másik fél ez pedig a mai rohanó világban óriási hátrány!!!!

Amit persze kompenzálhat az, hogy valaki tényleg nagyon igényes, vagy van sok pénze, vagy nagyon intelligens stb. De ezek csak plusszok, ha ezeken nyugszik egy kapcsolat, az vagy labilis lesz, vagy rövidtávú.

A fentebb leírt 3 dolog szerintem az alfája és ómegája a társkeresésnek, minél intelligensebb és lelkileg érettebb egy személy (férfi, nő egyaránt) annál inkább igaz ez.

Ami még fontos: az igénybeli és érdeklődésbeli különbségek áthidalhatóak simán, ha van intelligencia, bizalom, szeretet és kölcsönös tisztelet!

Mert egy stabil kapcsolatnak nem ez az alapja, ha 'ez', akkor az nem lesz stabil, sem hosszú, ha érdekből mégis, akkor boldogtalanságra kárhoztatják magukat egy életen át!

Üdv.: nőtlen, gyerektelen, diplomás 36/F.